Előszó

A mesterség szó a hagyomány értelmében, "betű szerinti" jelentésében, de még átvitt értelemben is nem csak bizonyos tevékenységre, annak tradícióira utal, hanem olyan hangulatot is teremt, amelynek elválaszthatatlan eleme maga az ember és a tér, ahol vele és általa minden történik, vagyis a szűkebb-tágabb értelemben vett műhely.

Ha mesterségről hallunk, képzeletben megjelenik előttünk "a" műhely ősképe, mint "a" mester aktivitásának színtere, ahol tehát a művelet tárgya, eredménye megszületik, ahol elkészül "a" mű, amit áthat a hely szelleme.

A mesterség művelője az az ember, aki hivatásán, foglalkozásán, kedvtelésén keresztül olyan mértékben és minőségben képes szolgálni a kisebb-nagyobb közösséget, a számára fontos működést olyan magas színvonalon akarja és tudja biztosítani, hogy ez adja mindennapi kenyerét. De mesterségével hat az is, aki annak formális vagy informális elismerését kiharcolva képes a tevékenységhez csatlakozó, aziránt érdeklődő, vagy legalábbis távolról szimpatizáló híveket szerezni.

A kőszegi Aktuális című lap "Mesterségem címere" rovatban megjelent, és most e kötetbe foglalt beszélgetésekkel a mester - műhely - mesterség hármasának bemutatására, mindezek "itt és most" hangulatának érzékeltetésére törekedtem. De nem titkolom, hogy beszélgetéseim során az a szándék is vezérelt, hogy a dialógusban elhangzó praktikus ismeretek, információk, tanácsok is hasznosulhassanak úgy az olvasó számára, mind a mesterség éppen bemutatott képviselőjének megismertetése érdekében.

Olyan mesterségek prominens képviselőit igyekeztem megszólaltatni, akik mindennapos értékteremtésükkel kulturáltan, tehetséggel, a mértéktartás és jó ízlés keretein belül, igényesen és elkötelezetten szolgálják Kőszeg város lakóinak egészségét, épített környezetét, esztétikai, kulturális, sportolási, technikai igényeit, ipari-kereskedelmi szükségleteit, kikapcsolódását, fizikai-szellemi komfortérzetét.

A Kőszegi Beszélgetések 2005. évi kiadásakor az előszóban megfogalmazott - változatlan - céljaim jegyében adom közre ebben a kötetben egy újabb ciklus beszélgetéseit. Könyvem tehát elsősorban Önnek szól, Tisztelt kortárs olvasó, de szerény krónikásként jó szívvel, s a tovább olvasásra bíztatva gondolok Rád is, utókor kedves olvasója, aki leporoltad e könyvet, s immár az előszó végére jutottál.

Oberling Éva
Kőszeg, 2008. október 20.