
CÍMLAP
Interetnikus kapcsolatok
Északkelet-Magyarországon
2. Kiegészítő kötet
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
SZABOLCSI Miklós: Köszöntő
PORKOLÁB Albert: Köszöntő
SIRÁCZKY, Ján: Az Északkelet-Magyarországra való szlovák települések problematikájához
DANKÓ Imre: Az árucsere szerepe az északkelet-magyarországi interetnikus kapcsolatokban
NÁDASI Éva: A gazdálkodás és az etnikum viszonya
GYIVICSÁN Anna: A kulturális kölcsönhatások külső és belső mozgásáról
MARKUS, Michal: Répáshuta nevének interetnikus vonatkozásai
KOTICS József: Interetnikus kapcsolatok a fakitermelés szókincsében
BODNÁR Mónika: Egy gömöri szlovák telepítésű falu asszimilációja
B. KOVÁCS István: Gömöri adalékok a szlovák-magyar interetnikus kapcsolatokhoz
SZABÓ József: Adalékok a nemzetiségi iskolák történetéhez
KAPROS Márta: Szlovák kapcsolatok a születés szokáskörének nógrádi hagyományaiban
SZABÓ László: Családszervezet és rokonsági terminológiák Északkelet-Magyarország különböző etnikumú csoportjainál
ÖRSI Julianna: Exogám házasságok mint az asszimilálódás mutatói
BARNA Gábor: Német telepesek az egykori Északkelet-Magyarországon
SZÉKELY András Bertalan: Nemzetiségi jelenkutatás a budapesti Állami Gorkij Könyvtárban
Bevezetés (részlet)
[...]
A megyénk területén élő, s etnikai identitásuk tudatát gondozó
nemzetiségi csoportok feladatait úgy kell kijelölni, s tiszteletre méltó
hagyományápolásuknak úgy kell teret biztosítani, hogy a megyénk egész
lakosságának változó feladataival összeegyeztethessük a nemzetiségek
gondjait is. Az Északkelet-Magyarország régióban élő nemzetiségek is
alapvető és visszavonhatatlan változásokat élnek át. Ezek a változások nem
teszik lehetővé a lokális, a kis közösségek hagyományos tevékenységmódjának
töretlen folytatását, s az egykor különböző nyelvet beszélő ősök évszázadok
során gyűjtött tapasztalatainak zökkenőmentes felhasználását.
Pedig a nemzetiségi sokszínűség kultúránkra gyakorolt hatásáról és
ápolásáról sem a jelenben, sem a jövőben nem kívánunk lemondani. Sőt,
minden rendelkezésünkre álló eszközzel támogatni kívánjuk, hogy egyéni
kultúrájuk továbbra is érték maradjon, őszintén örülünk annak, hogy az
északkelet-magyarországi régió művelődéstörténeti értékeinek feltárására,
elemzésére és értékelésére hivatott kutatóhelyünk, a Herman Ottó Múzeum
tudós munkatársai elég érzékenységet mutattak arra, hogy a múlt
tanulmányozásának egy olyan aspektusát válasszák, amelynek aktuális
vonatkozásai ilyen fontosak.
Tanulságos volt átolvasni a konferencia előadásait tartalmazó kötetet,
örömmel láttuk megyénk kutatóin kívül a történettudományok, a néprajz,
a művelődéstörténet, a művészettörténet, a nyelvészet országos hírű
szakembereinek, sőt a szomszédos szocialista országok társadalomkutatóinak
tanulmányait. Számunkra - a politikai és közigazgatási feladatok
szakemberei számára - azok az elemzések a megfontolandók és hasznosítandók,
amelyek arra hívják fel figyelmünket, hogy a területünkön élt különböző
nemzetiségű csoportok csak akkor tölthették be történeti hivatásukat,
amikor annak keresték a módját, hogyan tudhatnák sajátos történelmi
tapasztalataikkal egymás tevékenységét kiegészíteni. A kölcsönös
egymásrautaltság belátása, egy-egy népcsoport sajátos ismereteinek
megbecsülése, a kölcsönös tisztelet bölcsességére intette a bármely
nyelven beszélő, de ezt a tájat hazájául választó elődeinket.
Egymásrautaltság és kölcsönös tisztelet, tehát azok a kulcsszavak, amelyek
e tudományos elemzések legfontosabb konklúziói.
Abban a reményben nyitom meg a tudományos megbeszélésük sorozatát, hogy az
egymásrautaltság belátása és a kölcsönös tisztelet a jövőben egyre inkább
része lesz mindennapi életünknek és távlati terveinknek! Munkájukhoz sok
sikert, jó erőt és egészséget, tartalmas, lankadatlan vitakedvet kívánok!
Porkoláb Albert