bamba vagyok nincs rá mentség
nézem az órát
a macskám fülel
a tiltott dolgokról lehullt a zár
pulzus: normális
minden délelőtt és minden délután
egyszer kihallgattam őt
masinám rendben csillog-villog
előjön az az este
ülhetnék taxiban
tömegsírt áshatnék
ma is löttyöt nyomott le a torkomon
születésnapom szomorú ünnep
félek visszafordulni az úton
a ködben árnyak suhannak
a parkban néha süt a nap
a gáz volt a veszte a sok hideg
a repülők este hazaszállnak
a fiam távirata így szól
füvet nyír a perszóna megint
ha esőt nézek sírás fojtogat
házamnak már csak vendége vagyok
a telefonig még eljutottam
virágaim senyvednek haldokolnak
egy rádió szól bennem
reggelente fényfolt gyúl a falon
almafát ültettem a ház elé
ha jókedvében van a kisasszony
a filmnek vége felgyújtják a villanyt
egy hangyaboly mellett állt meg a székem
vannak csodahelyek a földön
barmok legelnek a ház körül
kedvenc szavaimat már el nem lopja senki
egyedül lakom ezt a földet
a perszónát olykor-olykor elönti a láz
az egyik éjjel a világ tetején kóboroltam
ünnepnap lévén kitódul a város
a nyár búcsúja kész pofoncsapás
ablakomban egy rút fej
a mérgekkel leszámoltam örökre
érzem a menta illatát
megálltunk egy kőszobor előtt
hóember vagyok azt hiszem
testamentumot írnék de nincs miről
töklámpásokkal fénylő utcabál
olvasni ha tudnék legalább
rámcsengetett a szomszéd nem szokása
találkoztunk az utcán egy kutyafogattal
szökőkút mellett ért a zápor
jó lenne most gyerekként fölvisítani
lépéseket hallok körülkerítenek
az éji madár háromszor kiáltott
hallottam egy kertről virággal ékes éden
ha lázam van nem csillapítja semmi
nagy az aggodalom körülöttem
"apa nem halhat meg"