
CÍMLAP
Czeglédi Katalin
Hangtan
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó a harmadik kiadáshoz
Előszó
Bevezetés
1. Kérdések, viták, gondolatok a mondatról
1.1. Egyetemi tankönyvek
1.2. Mondattan, szintaxis jelentése
1.3. Szakkifejezések
1.4. Ősmondat és a kétpólusú mondat
1.5. Emberi nyelv születése, ősmondat, szó, beszéd viszonya
1.5.1. Egyetemi tankönyv
1.5.2. A szó és a víz a földrajzi nevekben
1.5.3. Földrajzi nevek és a személynevek
1.5.4. Közszók
1.5.4.1. Különböző jelentéscsoportokba tartozó szavak
1.5.4.1.1. Hangutánzó szavak
1.5.4.1.2. Természeti jelenségek szavai
1.5.4.1.3. Állatok nevei
1.5.4.1.4. Tárgyak nevei
1.5.4.2. A beszédre vonatkozó szavak
1.5.4.2.1. Szó kezdetén t- vagy annak fejleményei
1.5.4.2.2. Szó kezdetén k- vagy annak fejleményei
1.6. A fentiekből levonható tanulságok
1.7. A mondattani vizsgálatok tanulságai és a földrajzi nevek tagolhatósága
2. A földrajzi nevek szerkezeti felépítése
2.1. Egytagú földrajzi nevek
2.1.1. Egyszerű szóból álló egytagú folyónév (Tok, Ton)
2.1.2. Egytagú, összetett szóból álló folyónevek
2.1.3. Mondatszók, szómondatok
2.2. Kéttagú földrajzi nevek
2.3. Háromtagú földrajzi nevek
2.4. Négytagú földrajzi nevek
3. Szintaktikai szerkezetek a földrajzi nevekben
3.1. Mellérendelő szószerkezetek
3.2. Alárendelő szószerkezetek
3.2.1. Alárendelő szószerkezetek az alaptag szófaja szerint
3.2.2. Alárendelő szószerkezetek az alaptag jelentése szerint
3.2.3. Alárendelő szószerkezetek a tagok egymáshoz való viszonya szerint
3.2.3.1. Alanyos szerkezetek
3.2.3.2. Jelzős szerkezetek
3.2.3.2.1. Orosz használatú nevekben
3.2.3.2.2. Török nyelvi használatú nevekben
3.2.3.2.3. Uráli nyelvcsaládba sorolt nyelvek használatában
4. Kettős, hármas szófajúság
5. A mondat fő részei és a földrajzi nevek
6. A frazeológiai egységek és a földrajzi nevek
7. A viszonyító eszközök és a földrajzi nevek
Összegzés
Rövidítések
Források
Irodalom
Előszó
A Hangtan és az Ősmondattan jelen kiadása a harmadik. Elsőként a Miskolci
Nagy Lajos király Magánegyetemen, másodszor a Budapesti Körösi Csoma
Magánegyetemen adták ki egyetemi jegyzet formájában. A két kiadás címe nem
azonos, ennek több oka van. Először is az, hogy az újabb kiadás egyben
javított, tovább fejlesztett anyagot tartalmaz. Másodszor függ attól,
hogy a kiadó milyen célközönségnek szánja a kiadványokat.
Jelen kiadás címe a sorozat harmadik kötetének, a Gyökrendszernek a
megírásakor született meg. Mindegyiknek ugyanazt az alcímet adtam:
A szkíta-hun nyelvek alapja. Ennek a magyarázata a következő:
A Hangtan, az Ősmondattan és a Gyökrendszer olyan alapmű, amely alapul
szolgál a Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek, alap a Kárpát-medence
tulajdonnevei és a magyar közszók valamint a grammatikai lexémák
megfejtéséhez, a magyar nyelvtan megírásához. Alap Eurázsia szkíta-hun
eredetű földrajzi neveinek és egyéb tulajdonneveinek a megfejtéséhez,
a szkíta-hun írott emlékek megfejtéséhez, és a szkíta-hun utódnyelvek
nyelvtanának a megírásához. Alap a szláv nyelvek, az uráliba sorolt nyelvek
szkíta-hun elemeinek a megismeréséhez, valamint további nyelvek (görög,
latin, angol, német stb.) szkíta-hun elemeinek a felismeréséhez,
értelmezéséhez.
Bár ezek a könyvek nem népszerűsítő kiadványok, hiszen a grammatikánknak a
tudományos, szakmai megalapozását tartalmazzák, azonban a tanulságok, az
összegzések mindenki számára érthetőek. Sőt, sok olyan név, szó is szerepel
a kiadványokban, amelyek a nem szakemberek érdeklődését is felkelthetik.
2009. október