Előszó

"És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.

És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala." (1 Móz 2, 19-20.)

A bibliai időszámítás szerint kb. hatezer évvel ezelőtt hangozhattak el ezek a szavak és mondatok Isten szájából. Az ember jövőjét, földi sorsát meghatározó és ennek fényében fontos szavak voltak ezek, mikor is Isten megalkotta az embert és belehelyezte az Édenbe - ami pontos fordításban "ékszer"-t és "gyönyörűség"-et jelent. Az Édenben Istentől az ember feladatokat, munkát kapott, mely által az Úr az emberből a kreativitást kívánta kihozni. Miután az Úr mindenfelől bevégezte a munkáját, és jónak talált mindent, felfedezte azt, hogy az ember nem boldog az Édenben, a "gyönyörűség"-ben, egyedül van, és utánanézett, hogyan tudná az ember életét teljessé tenni. Isten volt az, aki felfedezte, hogy az ember létezése önmagában magányos, szüksége van olyan hozzá hasonló értelmes segítőkre, akik az életét teljessé teszik, a mindennapokban szórakoztatják, és helyes irányban befolyásolják.

Erre a valós szükségre született Istennek az a terve, hogy a föld porából rengeteg - bár az ember lelki, fizikai szükségét közel sem betöltő - állatot alkot azzal a céllal, hogy az ember életét ebben az édeni állapotban is teljessé tegye, és a rábízott munkájában segítségére legyen. Az Ige soraiból is kiviláglik, hogy Isten az embernek az állatokat munkatársul teremtette, és mikor az ember elé vezette azokat, Ádám a névadás által természetüket és funkciójukat is meghatározta. Isten célja ezzel az ember földi boldogulásának előmozdítása volt. Sajnos az állat nem tudott lelki társa lenni, bensőséges viszonyt nyújtani az embernek, de mégis egyfajta külső - mondjuk úgy - munkatárs szerepét be tudta tölteni.

A Biblia tanulmányozásakor láthatjuk azt, hogy a későbbiekben a Teremtő megbánta a halak, a kétéltűek, a madarak, a csúszómászók és a négylábú állatok teremtését (1Móz 6,6), de degenerálódott természetük ellenére mégis kegyelmet adott az embernek és vele együtt az összes állatfajnak, hogy átmentsék magukat Noé bárkája által a következő világkorszakra, és meghatározó szerepet töltsenek be a bibliai kijelentésekben.

A Biblia számos helyen tesz említést különböző állatfajokról, mint például Mózes könyvében, ahol megtalálható a tiszta és tisztátalan állatok felsorolása (5Móz 14,7-11), vagy Jób könyvében, ahol az Úr természeti jelenségeken és az állatok életmódján keresztül bizonyítja Jóbbal szembeni igazát (Jób 39), vagy a Példabeszédek könyvében, ahol annak szerzője, Salamon kiemel néhány állatot, és odaállítja az olvasó elé példának, mint bölcs élőlényeket (Péld 30,24). Ugyanezen szerzőtől az Énekek éneke könyvében hasonlatokat olvashatunk a szerelmetesről, akit Salamon az őzhöz vagy a szarvashoz hasonlít (Én 2,9). Nem is szólva a sokszor példázatokban szóló próféták kijelentéseiről, akik embereket, népeket, birodalmakat hasonlítottak állatokhoz, állatok életmódjához és egyéb szokásaihoz (Dán 8, 20). Az ősbűnt is egy csúszómászó állat képében megjelenő, már létező gonosznak "köszönhetjük": a Kísértő kígyó formájában jött - sajnos sikerrel -, és mint tudjuk, a történelem folyását ez az esemény mind a mai napig meghatározza. Nem utolsósorban az Újszövetség is használ állatképeket: Jézust, mint Isten Bárányát mutatja be, és a Sátánt, mint ordító oroszlánt.

A célom ezzel a dolgozattal az, hogy ezen keresztül bemutassam a Biblia állatait, életüket, életterüket, szokásaikat, viselkedésüket, és választ találjak arra a kérdésre, hogy vajon miért pont ezeket az állatokat, fajokat használta a Szent Lélek az emberi természet bemutatására, és a nemzetek, népek természetének leírására. Szeretnék az állatvilág mellett röviden arról a környezetről is írni, ahol a Biblia eseményei játszódnak, és hogy milyen földrajzi területen éltek az Ige által említett állatfajok. A Noéval kötött szövetség leírásával pedig a bármely korszakban élő ember állatokhoz való viszonyát kívánom tárgyalni. Szeretném a Biblia által használt állatszimbólumok mögött lévő természeti világot is közel hozni.

Úgy gondolom, hogy Biblia olvasásakor gyakran átsiklunk ezeken a képeken, és mélyebben nem is gondolunk bele tanulságos üzenetükbe, noha a Bibliában szereplő példázatok is hozzásegítenek minket ahhoz, hogy ne idegenedjünk el a természetes lakóhelyünktől, a Földtől, az állatok szeretetétől, meglátva bennük Isten törődését és gondoskodását az Ő teremtményei felé, hiszen tulajdonképpen nélkülük az ember élete ezen a földön nagyon sivár lenne.