Bevezetés (részlet)

Az alább közreadandó könyv lényegében azonos akadémiai doktori értekezésemmel. Csupán a bevezető részeket fogalmaztam át az eltérő műfaji követelményeknek megfelelően. Ezenkívül apróbb javításokat végeztem a szövegben, főként opponenseim, Bitskey István, Kulcsár Péter és Szabó András javaslatait megfogadva.

Bevezetésképpen mindenekelőtt arról a kérdésről kell néhány szót szólni, hogyan történt értekezésem időhatárainak kijelölése, miért éppen a XVII. század első felének könyvkiadása vált elemzésem tárgyává. Ennek egyszerű gyakorlati oka van. Munkám a Régi Magyarországi Nyomtatványok című nemzeti retrospektív bibliográfia II. (1601-1635) és III. (1636-1655), azaz az eddig elkészült két XVII. századi kötetére épül.

A vállalkozás első, méltán nagy sikert és elismerést aratott, akadémiai nagydíjjal jutalmazott kötete (1473-1600) 1971-ben jelent meg Borsa Gedeon szerkesztésében. Ő és munkacsoportja alakította ki a nyomtatványok leírásának azt a szabványát, amelyet a következő kötetek lényegében változatlanul követnek. Az egyes tételek nem csupán a lehető legpontosabb bibliográfiai leírást tartalmazzák, hanem az adott kiadvány műfaji meghatározását, részletes tartalmi ismertetését, tájékoztató jellegű szerzői életrajzokat, a nyomdatörténeti és könyvészeti szakirodalom teljes, az irodalomtörténeti és egyéb tudománytörténeti szakirodalom összegző számbavételét, a kapcsolódó tételekre vonatkozó utalásokat és teljességre törekvő példánykimutatást.

Ennek a leírási módszernek köszönhetően a feldolgozott időszakból (1473-1655) ma olyan kézikönyv áll a korszak kutatóinak rendelkezésére, amely a szakemberek egybehangzó véleménye szerint egyedülálló Európában. Ilyen részletességgel még sehol másutt nem tárták fel a kora újkori könyvkiadás tényleges összetételét és tartalmát.

1972-ben, amikor a szerkesztőségtől még egyetemi hallgatóként az első feladatokat kaptam, kezdődtek a második kötet munkálatai. Elsősorban a kötetet Borsa Gedeon mellett szerkesztő Hervay Ferenc segítőjeként dolgoztam, főként technikai jellegű feladatokat végeztem, de a katekizmusok, vallási tanítások és gyászbeszédek műfaji csoportjainak tartalmi kidolgozásáért is felelős voltam.

Az RMNY második kötete 1983-ban jelent meg. Ezt követően a munkában nemzedékváltás következett be. 1988 őszén kaptam megbízást a munkacsoport új vezetőjétől, Vásárhelyi Judittól az RMNY III. kötetének szerkesztésére, a kötet elkészítésének irányítására, a munka összehangolására. A feladat sikeres teljesítéséhez minden támogatást és segítséget megkaptam Vásárhelyi Judittól és Borsa Gedeontól, aki szaktanácsadóként és állandó belső lektorként továbbra is folyamatosan részt vett az újabb kötet munkálataiban.

Munkamódszerünk az RMNY hagyományainak megfelelően a "forgó színpad" volt (Holl Béla kifejezése), vagyis a tételek felelősei által elkészített kéziratokat minden szerző és Borsa Gedeon elolvasta, megjegyzésekkel látta el. A nyomdatörténeti problémákkal V. Ecsedy Judit és Pavercsik Ilona külön foglalkozott. Az így keletkezett javításokat aztán a szerzők összegezték és bedolgozták a tételbe. Ezután következett a szerkesztői egységesítés, és a nyitva maradt kérdések eldöntése, lezárása. Nyugodtan kijelenthető tehát, hogy bizonyos, egész pontosan meg nem határozható mértékig valamennyi tétel többek, a teljes alkotógárda közös munkáját testesíti meg, ugyanakkor a szerkesztő, úgyis mint a szerzői munkaközösség tagja, valamennyi tétel elkészítésében bizonyos, egész pontosan meg nem határozható mértékig alkotó módon vett részt. Természetesen számos tételnek magam voltam a gazdája. Mindebből következik, hogy az RMNY két XVII. századi kötetének munkálatai folyamán alkalmam volt a XVII. század első felének teljes hazai könyvkiadását mélyen megismerni, s folyamatosan nyomon kísérhettem a hozzá kapcsolódó hazai és nemzetközi szakirodalmat. Továbbá két és fél évtizedes kutatói munkám eredményei is elsősorban az RMNY két XVII. századi, vagyis az egész vállalkozás második és harmadik kötetébe épültek bele.

Mindez kellően indokolta, hogy doktori értekezésemet erre a két kötetre alapozva készítsem el. Ezért külön, név szerint köszönet illeti e helyen munkatársaimat, akiknek munkájára, eredményeire közvetlenül támaszkodott a disszertáció, és közvetlenül támaszkodik ez a könyv is, anélkül, hogy ezt külön hivatkozásokban rögzítené, mivel ez technikailag és a fent leírt munkamódszerből következően elvileg is lehetetlen lett volna.

[...]