Előszó

1753-ban és ezt követően szlovák családok telepedtek le Nyíregyházán és környékén. Az ideérkezettek generációja még nemzetiséget alkotott. A második nemzedék már az új szülőföldhöz kötődött: környezete hagyományait, szokásalt, nyelvét, kultúráját kezdte átvenni. Hovatovább csak a magukkal hozott szlovák nyelv jelentette hosszú időn át az elhagyott "nemzet"-hez való tartozást. A telepesek leszármazottai fokozatosan kétnyelvűek lettek, sőt idővel át is lépték egyesek, majd a további nemzedékeknél mindenki, a nyelvi határt.

A megváltozott életmód és kultúra, a magyar nyelv gyakoribb használata tudati változást is eredményezett: szlovák származásukat nem feledve magyarnak tartják magukat. A ruházkodásban, szépítkezésben, a népi szokásokban és - az idősebb korosztály kihalásával véglegesen - a nyelvben is bekövetkezett vagy megtörténik az asszimilálódás. A szlovák ősök nyelvét ma csupán az idősebb tirpákok használják, de ez már ún. keveréknyelv. Említést tesz erről P. G. is a Kelet-Magyarország 1975. december 7-i számában ("Nagyapáik elfelejtett nyelvét tanulják").

Hazánkban a "nemzetiségek" fokozatos darabolódása "etnikai" csoportokra, "néprajzi" csoportokra, nem kerülte el a tirpákságot sem. Sőt, az ő esetükben még tovább kell mennünk, mert a nyelvi és szokásbeli sajátosságok változása annyira meggyorsult az utóbbi évtizedekben, hogy a valahai szlovák telepesek leszármazottait ma már Nyíregyházán nehéz körülhatárolni, mint nemzeti kisebbséget alkotó diaszpórát.

Maguk a tirpákok, ha a szakmailag meghatározott "níreďházske nárečie"-t (nyíregyházi nyelvjárás) használják, "poslovenski"-t mondanak ugyan, de ez magyarban "tirpákul-tótul" jelentésű. Ha "szlovákul"-nak értelmezik, az kizárólag mai szlovák anyanyelvűekre vonatkozik. Magyar mivoltuk ezzel motiválódik. Dalaik, kihaló szokásaik, sajátos magyar beszédük, szlávos nevük, az idősebbek keveréknyelve jelzi, hogy a betelepült ősök valóban szlovákok (vagy más szlávok) voltak.

A tágabb értelmezésű "tirpák" nem téveszthető össze olyannal, aki egy adott esetben, pl. népszámláláskor szlováknak vallja magát. Mást jelent ti. a "tirpák", és mást a "szlovák anyanyelvű"! Értelmezésünk szerint "tirpák" az, aki 1753-tól (nagyjából 1918-ig) Nyíregyházára és környékére települt szlovákok (vagy egyéb szlávok) leszármazottja, még akkor is, ha nem beszéli az ősök nyelvét, ill. az annak a talaján létrejött ún. "nyíregyházi nyelvjárást" (közismerten: a tirpákot). Ennélfogva nem állja már meg a helyét Kniezsa István meghatározása sem, aki a "tirpák" egyik jelentéseként a "nyíregyházi szlovák"-ot adja (A magyar nyelv szláv jövevényszavai I. 524.).

Mindez nem jelenti azt, hogy a viszonylag kicsi, szlovák származású, magyarrá vált etnikai csoportnak kipusztuló hagyományait, nyelvezetét stb. ne vizsgáljuk meg, ne mentsünk meg belőle legtöbbet a teljes felszívódása előtt.

A jelen kiadvány szerzői már jóval a 47766/74. KM. sz. körlevél és a Megyei Tanács Elnökhelyettese 1707/1974. sz. utasítása megjelenését megelőzően hozzáfogtak a gyűjtéshez. Törekvéseik szerencsésen találkoztak a két okmány célkitűzéseivel. Az anyagi támogatás pedig lehetővé tette, hogy dokumentálható is legyen a munka. Így alakult meg 1975. február 26-án az ún. "nyíregyházi szlovák nyelvjárást és népi emlékeket kutató munkaközösség" a Jósa András Megyei Múzeum keretében. Létrejött a "tirpák archívum", aminek egy részéből állítottuk össze ezt a szerény kiadványt. Továbbra is a még ismeretlen értékek földerítésén munkálkodunk.

Németh Zoltán