Előszó

Amikor kezembe került a Szűz Mária születése című elbeszélő költemény és beleolvastam, az apokrif evangéliumok kedvesen tanító, kegyes, meseszerű történetei, és a naív festők viruló, színgazdag képei jelentek meg előttem; az eredetiség, az egyszerű, tiszta szépség, a természetes ábrázolásmód jellemzi az itt leírt történeteket is. Alaphangjuk a feltétlen, mély és elkötelezett Isten- és Mária-tisztelet. A szerző újra és újra felhívja a figyelmünket az Isten-szeretet fontosságára, a bűn tagadására, a tiszta élethez való ragaszkodásra, illetve az ahhoz való visszatérés szükségességére, mint az üdvösség egyetlen forrására. Ihletett hittel papírra vetett verssorokat olvashatunk, mintha azok egyenesen az égből érkeztek volna gyönyörűségünkre és okulásunkra. S hisszük, hogy onnan is érkeztek.

Bolyongva a történetek erdejében, néha csodás analógiákra bukkanunk (a Szent Család megmenekülése hasonlóan Mózes átkeléséhez a Vörös tengeren, máskor a művészien összecsengő rímek nyíló virágként köszönnek ránk, és több helyen felbukkan a szőke hajú, kékszemű Magyar Mária alakja is, Petőfi János Vitézének Iluskájára emlékeztetve az olvasót. Találkozunk az üdítő, egészséges népi humorral is, amikor a szerző Hitetlen Tamás Mária temetéséről való elkésését meséli el, a Jézus keresztjéről szóló részben pedig több hasonlóságot is felfedezhetünk a Nikodémus evangéliuma című apokrifban írtakkal.

Ahogy a képen is látható, a kézirat írógéppel írt példánya nem volt versszakokra bontva, folyamatosan gépelte az ismeretlen szerző, vagy másolta egy szorgalmas kéz az eredeti műről. Nem sikerült kideríteni sem a szerző személyét, sem azt, akinek jóvoltából most - visszabontva versszakokra - közreadhatjuk ezt a ritkaságot.

A kézirat hiányzó és töredékes sorait igyekeztünk kiegészíteni, szem előtt tartva a mondanivalót, követve a mű stílusát, szellemét. Ezeket a sorokat szögletes zárójelbe tettük.

A verssorok végén a szögletes zárójelbe tett számokra kattintva a vonatkozó jegyzetet olvashatjuk el. A Jegyzetek szakaszban pedig az egyes jegyzetek sorszámára kattintva a vonatkozó versszakhoz léphetünk vissza.

Őri István
2009. november