Mátyás király születésének ötszázadik évfordulóját ünnepelte Magyarország és a magyarság az 1940. évben. Az országgyűlés, tudományos és irodalmi testületek, a legkülönbözőbb társadalmi közületek, egyszóval az egész hivatalos és nem hivatalos magyar világ hódolattal áldozott a nagy király emlékének. Idézte rendkívüli emberi és uralkodói alakját, kereste alkotásainak nyomát, politikai törekvéseinek hatását, eszméinek átsugárzását és későbbi századokba, a mai magyar életbe. Öröm és jövőt építő kötelesség volt ez.

A félezredik évforduló lezajlott. Mégis szabad legyen mintegy halk erdélyi ünnepi utóhangként néhány igénytelen sorral hozzájárulnom a Mátyás-kultuszhoz, a Mátyás király ünnepléséhez. Felhívom a figyelmet és rámutatok arra, hogy mennyire hasonló, sőt azonos fényben ragyog elő Mátyás király ötszázéves történeti alakja Vörösmarty Szép Ilonkájában és Fadrusz kolozsvári szoborművében. Természetesen megkísérlem a hasonlóságnak, az azonosságnak okát is adni, az összefüggést bizonyítani és igazolni.

Mindannak, amit a nagy király születésének ötszázadik évfordulójára emlékezve az alábbiakban elmondandó vagyok, a kelte és kiindulópontja immár kereken négy évtized távolába nyúlik vissza. Akkor felvillant észrevételemet és megállapításomat fejtem ki e sorokban. Valeant, quantum valent. Ha okfejtésemnek más haszna és gyümölcse nem is lesz. mint pusztán az, hogy ráirányítja a figyelmet egyrészt Vörösmarty géniuszának más művészeteket is megtermékenyítő gazdagságára, másrészt emlékszerű szobrászatunk legremekebb alkotására, Fadrusz Mátyás királyára, az író már csak ezért is eleve feloldozást kér és remél.