Bevezető

"Valamennyi (...) fen álló halmoknak, bizonyos rend, és neveik' külömbsége szerint való elő adása, Hazánknak mind régi Geographiáját mind Történeteit is meg világositaná, és ne talán több eddig előttünk rejtett dolgokat is fel fedezne, kivált ha irántok fen tartatott hagyományok is elő adatnának" - írta 1819-ben Thaisz Endre a Tudományos Gyűjtemény egy szerkesztői megjegyzésében (PERECSENYI NAGY 1819, 80). E kutatói kívánalom teljesítésével azonban máig adósak vagyunk...

Halmaink számos kérdést fölvetnek. Ahhoz képest azonban, hogy mennyire feltűnő, szembeötlő jelenségei a tájnak, meglepően keveset tudunk róluk. A legtöbb halom az intenzív szántóföldi művelés miatt mára komoly veszélybe került, sokuk még dacol és ellenáll, jó néhányra pedig már keresztet vethetünk. Adataik felkutatása, rendszerezése, a kérdések tisztázása már csak ezért is fontos feladat; és kötelesség, hiszen így talán gyakorlati védelmük is könnyebben megoldható lesz.

A halmok nem egyszerűen régészeti lelőhelyek, más szempontból is felbecsülhetetlen kultúrtörténeti kincseink. Hozzájuk történeti mondák, néphagyományok, hiedelmek fűződnek; nevük régi falvak, események, határrészek, vizek, növények, állatok, személyek emlékét őrzi; lejtőiken értékes növénytársulások húzódnak meg; ősi vizeket, utakat kísérnek, régi határok nyomvonalai haladnak át rajtuk, ősi településeket, középkori templomokat rejtenek magukban...

Célunk, hogy a teljesség igényével gyűjtsük itt össze Szentes és környéke halmait. Fel lehet tenni a kérdést, hogy minek ez, hiszen már annyian számba vették, kataszterezték, listába foglalták őket. Ez így van, viszont nem vitték végig a feladatot. Ahhoz, hogy egységben lássuk őket, hogy kirajzolódjanak apró jellemzőik, fel kell kutatnunk mindahányat, akár ma is létező, akár már elpusztított halomról van is szó. Hogy ez a "kép" hosszútávon összeálljon, kisebb léptékű, de aprólékos munkákra van szükség.

Írásunk, címével ellentétben nem csak Szentes mai külterületéről közöl adatokat, de felgyűjti a régi, 1950 előtti határt is, így kerültek be az adattárba a mai Nagytőke, Fábiánsebestyén és Eperjes halmai. Nagytőke teljes egészében Szentes része volt, az utóbbi két település területének pedig jelentős része. Ezen kívül a 18-19. században Fábiánsebestyén pusztát és az Eperjes előzményének tekinthető Királyság pusztát szentesiek bérelték, használták. A kataszter tartalmaz még halmokat Szegvár, Kunszentmárton és Gádoros területéről is, hiszen a történelmi időkben ezek a vizsgált terület peremén, akkori határán helyezkedtek el.

E munka a 2006-ban a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Régészeti Tanszékén megvédett, Dr. Horváth Ferenc irányítása alatt készült szakdolgozat egy továbbírt részlete. A teljes dolgozat megjelenése is előkészületben van (BEDE 2008a).

Hadd idézzük még Vikár László népzenekutató ideillő szavait. "A gyűjtött anyag sokfélesége, valamint annak felismerése, hogy még mi minden rejtve maradhatott előlünk, véleményünk kialakításában nagy mérsékletre intett. (...) Esetenként pedig hosszú lehet az út bizonyos dolgok megsejtése és nyilvánosságra hozatala között. Mindemellett szeretnénk azért hinni, hogy a nemegyszer szokatlan és nehéz körülmények között végzett munkánk, bármily szerényen, de hozzájárul majd (...) a mi múltunk egyre biztosabb megismeréséhez is."

Szentes, 2008. május 11.