Tétel adatlapja

CÍMLAP

Nagy Ferenc

Ibrány

TARTALOM, BEVEZETŐ



Tartalom

Bevezető
I. A település régészeti emlékei
II. A település keletkezése, a népesség alakulása a jobbágy felszabadításig
III. Az Ibrányi család és az ibrányi vár
IV. Településtörténet
V. Gazdálkodás és életmód a jobbágyfelszabadítás előtt
VI. Gazdasági-társadalmi és ökológiai változások a XIX. század második felében
VII. Földosztó mozgalom a XIX. század végén
VIII. Összegzés, pillantás Ibrány legújabbkori történetére
Jegyzetek
Irodalom


Bevezető

Ibrány hétezer lakosú nagyközség Szabolcs-Szatmár megye északnyugati részén, a Rétköz peremén. Központja, melyet hajdan csak csónakon lehetett megközelíteni, ma öt kilométerre van a Tiszától.

Lakossága elsősorban földművelésből él, de a település az 1970-es évektől egyre bővülő iparral is rendelkezik. 300 főt foglalkoztat a Taurus Gumiipari Vállalat ibrányi üzeme. Igaz, sokkal több munkahelyre lenne szükség, mivel csaknem ezren eljárnak a településről dolgozni. Van gimnáziuma és közel ezer gyermeket oktató általános iskolája. Úthálózata, közlekedése elmaradott. Hajnalonként még mindig a századeleji kisvasút zötyögteti itt az ingázó dolgozókat.

Északról a Tisza, délről Kótaj, keletről Nagyhalász, nyugatról Paszab és Buj községek határolják. Termelőszövetkezete több mint 6000 hektáros területen gazdálkodik. Aszályos években öntözni kényszerül azokat a határrészeket is, amelyeken alig több mint száz éve még a Tisza vize hullámzott.

Tulajdonképpen a település alig különbözik a többi rétközi falutól. Csak a sok híd, áteresz, csatorna és vízlevezető árok ad neki némi sajátos arculatot. Lakóit általában szorgalmas, a település múltjához ragaszkodó és jövőjében bízó embereknek ismerik, akiknek talán az átlagosnál hamarabb nyílik ki a bicskájuk, ha szóváltásra kerül a sor. Ezért is csúfolták korábban "bicskásoknak" az ibrányiakat. Természetesen a szomszéd falvaknak is megvolt a maguk állandó jelzője! Egy ismeretlen rímfaragó ilyen falucsúfoló "útikalauzt" állított össze belőlük:

Akit Kótajban meg nem lopnak,
Ibrányban meg nem szúrnak,
Halászban el nem szeretnek,
Bujon el nem temetnek,
az kimehet a világból!

Ma már bizony csak kevesen hiszik, hogy milyen indulatokat kavart fel ez a rigmus még a felszabadulás előtt is! Talán csak egy-egy labdarúgó mérkőzés "csatazaja" emlékeztet néha rá.

A rétközi falvak faluvégi új házsorai egyre közelednek egymáshoz, egymás felé nyújtogatják kezeiket. A falucsúfoló rigmusok eltűnnek, és a szomszédos falvak kezet fognak egymással. Jónéhány település (Tiszabercel-Paszab, Gáva-Vencsellő) már össze is ölelkezett, egymásba olvadt.


×