Bevezetés

A II. világháborúban a legősibb magyar fegyvernem, a huszárság végleg letette a fegyvert. Nem az ellenségei, hanem a technika előtt. A repülők és harckocsik korában azonban a magyar huszárok az elődöktől örökölt huszárszellemmel és virtussal 1941-ben Umanynál, Nyikolajevnál, illetve 1944-ben Varsó alatt még olyan vitéz haditetteket vittek véghez, melyekre feltehetően egyedül csak ők voltak képesek.

Róluk, az utolsó magyar huszárokról szólnak e kötet lapjai.

1989-ben Dr. Petrikovics Tibor nyíregyházi jogtanácsos jóvoltából került a Jósa András Múzeumba a volt magyar királyi Hadik András 4. honvéd huszárezred 1941-es oroszországi hadműveleteit tartalmazó leírás. A hadinapló Dr. Petrikovics Tibor apósa, Várady Győző tulajdonában volt, aki 1941-ben a huszárezred törzsében az ezred 2. segédtisztje mellett ezred forgalomszabályozó altisztként tevékenykedett.

Ez a 88 oldalas, sűrűn gépelt, bekötött leírás a Hadik huszárok hadikrónikája címet viseli. Műfaja: harctudósítás. A Honvéd Vezérkar Főnökének utasítására ugyanis az oroszországi hadjáratban részt vett alakulatok, magasabb egységek a hadműveleti területen vezetett okmányok, az adott és kapott parancsok, intézkedések alapján itthon, utólag elkészítették és felterjesztették harctudósításukat. A Hadik huszárok harctudósítása a mozgósítás elrendelésétől, 1941. június 27-étől az ezred hazaszállításáig, november 3-áig terjedő 4 hónap történéseit öleli fel, részletesen ismertetve a huszárezred tevékenységét az egyes hadműveleti időszakokban, bemutatva a kiemelkedő fegyvertényeket, s az azokat végrehajtó tisztikart és legénységet.

A Jósa András Múzeumban őrzött harctudósítás másolati példány. A szövegközi térképek és vázlatok helye üres, a mellékletek hiányoznak. A harctudósítás eredeti, mellékletekkel ellátott példánya mindezidáig még nem került elő. Így e másolati példányt adjuk közre teljes egészében, magyarázó jegyzetekkel ellátva.

Végezetül köszönetet mondunk Dr. Szabó Péter hadtörténésznek, a Hadtörténeti Intézet munkatársának a kiadást elősegítő lektori véleményéért, hasznos tanácsaiért, valamint, hogy A magyar honvédség részvétele a Szovjetunió elleni harcokban című tanulmányát betekintésre és további felhasználásra rendelkezésünkre bocsátotta.

Nyíregyháza, 1993. augusztus