Bevezetés

Amikor az Erdélyi Múzeum-Egyesület annak idején alapításának és fennállásának félszázados évfordulójához érkezett, az 1909. március hó 21-én tartott 51. rendes közgyűlés tudomásul vette az igazgató-választmánynak azt az intézkedését, hogy a jubileumnak irodalmi emlék állíttassék s e végből díszes emlékalbum jelenjen meg, "amely ismertetni fogja az egyesület és gyűjteményei történetét, cikkeket közöl a múzeum alapítóiról, munkásairól és életben levő munkásaitól." (Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Évkönyve az 1909. évre. Kolozsvár, 1910. 5. 99. 1.) Úgy gondolta a választmány, hogy a jubileumi ünnep lefolyását is beleilleszti, így megjelenése csak az ünnepélyt követő időre volt előirányozva. Bár értékes anyagának nagy része már 1909-ben együtt volt s közben az ünnepségek is már régen elmúltak, kiadása egyre késlekedett. A választmány azt akarta, hogy a mű méltó és nagybecsű képe legyen az Egyesület multjának, ez viszont olyan költségeket okozott, melyeket a sok irányban igénybe vett költségvetés fedezni nem tudott. Az anyagiak hiánya miatt az emlékalbum megjelenését így évről-évre halogatni kellett.

Ekkor a választmány módot keresett, hogy az Egyesület érzékenyebb megterhelése nélkül felelhessen meg vállalt feladatának. A nehézségek eltüntetése azonban lassan haladt. Az 1912. március 31-i közgyűlés ismét foglalkozott a kérdéssel és jóváhagyta, hogy a megoldás érdekében a választmány "a sajtó alatt levő jubileumi album költségeire államsegélyért folyamodott." (Évkönyv az 1912. évre. Kolozsvár, 1913. 107. l.) Ez a kezdeményezés sem járt a remélt sikerrel, majd a világháború kitörése miatt a jubileumi kiadvány, mely "Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jubileumi emlékalbuma. 1859-1909" címet viselte volna, 41 negyedrétív terjedelemben (328. l.) véglegesen félbemaradt.

Az elkészült rész pompás kiállításban és képekkel rendkívül gazdagon díszítve három nagy fejezetben "I. Az E. M. E. és a Múzeum" történetét, multjának kiemelkedő mozzanatait és törekvéseit, "II. Az E. M. E. régi emberei" címen az Egyesület életének nevezetes szerepvivőit és kiváló egyéniségeit, és "III. Gróf Mikó Imre és a Mikók" címen az Egyesület nagynevű alapítóját mutatta be kiváló írók igen becses értekezéseiben. További fejezetei a Múzeum tárainak ismertetését és a szakosztályok történetét foglalta volna össze. Sajnálatos dolog, hogy ez a nagy gonddal készült szép mű, melyet hasonló arányokban megvalósítani még egyszer aligha lehet, befejezetlenül is a maga idejében nyilvánosságra nem került, így a félszázados fennállás irodalmi emléke mindössze az az 71 lapos füzet, melyet az Egyesület megbízásából 1909-ben Kelemen Lajos állított össze, hogy az ötvenéves jubileum nagyközönségét tájékoztassa az Erdélyi Múzeum-Egyesület multjáról és a Múzeum tárairól.

Huszonöt év múlva újból elérkeztünk Egyesületünk életének nevezetes időpontjához, alapításának háromnegyedszázados évfordulójához. Jóval szegényebb helyzetben, mint 1909-ben, és hasonlíthatatlanul súlyosabb körülmények között, mint bármikor, kellett határozni, hogy mi módon róhatjuk le hálánkat multunk nagy jótevői és áldozatos lelkű munkásai iránt. Az alapítás 75. évfordulóját az Egyesület függő ügyeinek elintézetlensége miatt igazán lélekemelő ünnepséggel megülni nem lehetett, s így megint az a gondolat nyomult előtérbe, hogy ez az alkalom olyan irodalmi emléket eredményezzen, mely a mult értékeinek feltárásával irányt szabjon és szempontokat adjon mind a jelennek, mind a jövő munkásainak.

Az 1934. január 29-i választmányi ülésen dr. Kántor Lajos, az Egyesület titkára, hívta fel először a figyelmet a jubileumi esztendőre s az évforduló emlékezetessé tételére. A választmány, bár tudatában volt a negyedszázaddal korábbi sikertelenségnek, egyhangú helyesléssel fogadta az emlékkönyv kiadására vonatkozó titkári javaslatot, sőt még abban az esetben is magvalósítandó szükségnek látta, ha költségeit az Egyesület készpénzvagyonára hiányként kell a költségvetésbe felvenni. (Jegyzőkönyv, 13. §). A választmány előterjesztésére az ugyanazon évi febr. hó 25-i közgyűlés el is határozata, hogy az Egyesület 75 éves jubileumát egy olyan emlékkönyv kiadásával fogja megünnepelni, amely felöleli az Erdélyi Múzeum-Egyesület multját és háromnegyedszázados teljesítményeinek adatszerű áttekintését.

Ettől kezdve a választmány éveken keresztül nagy ügyszeretettel foglalkozott ezzel a kérdéssel, s arra törekedett, hogy anyagi erejéhez mérten a lehető legkielégítőbben oldja meg. Az elvégzendő feladat nagyságára és jelentőségére való tekintettel kezdettől fogva az volt az álláspont, hogy az alapos munka érdekében is nem föltétlenül szükséges az emlékkönyv megjelentetése a jubileumi évre (1935, február 17-i közgyűlés jkv-e, 14. §). Ez mindenesetre időt adott és nyugodt munkamenetet biztosított a szerzőknek, hogy gondosan összeszedhessék és behatóan tanulmányozhassák az Egyesület szétágazó multjának gazdag adatait. Eredetileg az volt a terv, hogy a kiadásra kerülő emlékkönyv az Egyesület egész multját, hetvenöt éves történetét, továbbá tudományos működésének kereteit és eredményeit mutassa be. Az előkészületek közben a választmány azonban arra a megfontolásra jutott, hogy az Egyesület életének jelenlegi rendezetlen időszaka nem alkalmas sem a 75 év történetének hű részletezésére, sem pedig a gyűjtemények multjának, anyagának és helyzetének ismertetésére. Ezért a választmány úgy határozott, hogy az Egyesület történetét és muzeális tevékenységének méltatását egyelőre mellőzi, illetőleg rendezettebb időkre bízza (1935. december 18-i ülés jkv-e, 131. §), s ez alkalommal csupán annak a feladatnak elvégzésére szorítkozik, amely kimutatja, hogy a szorosan vett tudományos téren milyen működést fejtett ki az Erdélyi Múzeum-Egyesület s háromnegyedszázados munkája milyen nyomokat hagyott a magyar tudományosságban és közművelődésben.

Erre a kérdésre ad feleletet jelen kiadványunk, mely az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos működését, fennállása óta első ízben, próbálja rendszerezni és öt nagy fejezetben egységbe foglalni. Az eredmény, mely az ezrekre menő adatokból elénk tárul, nagyszabású és a várakozást messzemenően kielégítő.

[...]

Jubileumi kiadványunknak kiváltképen nagyértékű fejezete az a könyvészeti összeállítás, mely az Egyesület és a szakosztályok kiadásában 75 év alatt megjelent könyvekről, füzetekről és folyóiratokról nyújt áttekintést. Beszédes bizonysága ez a felsorolás annak a nagyarányú tudományos munkásságnak, melyet az E. M. E. az elmúlt háromnegyedszázad alatt kifejtett. Ezek a kiadványok hatalmas méreteket vetítenek elénk: az önálló műveken és különlenyomatokon kívül, amelyek meghaladják a 600-at, csak a folyóiratok 180 kötetet tesznek ki és 52.000 lapon és 500 táblamellékleten többezer önálló dolgozatot és közleményt tartalmaznak a tudomány valamennyi ágából. Ha hozzávesszük ehhez a négy szakosztály tevékenységét, mely háromnegyedszázad alatt 2509 tudományos és 776 népszerűsítő, összesen 3285 előadásról tud számot adni, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület a tudományművelés és a közművelődés érdekében dúsan gyümölcsöző, mély nyomokat hagyó, fáradhatatlan kötelességteljesítést végzett. Kiadványunk történeti adatai az E. M. E. számára helyet kérnek a magyar tudományosság történetében és elismerést kívánnak nemzetközi vonatkozásban is.

A mi nemzedékünknek jutott az a feladat, hogy Egyesületünk tudományos működésének adatait felkutassa, összeállítsa és történetileg feldolgozza. Négy esztendő lelkiismeretes munkáját az az érzés sarkalta, hogy vele hálónkat rójjuk le a mult iránt, mely a tudományos munka kereteit megszervezte, s mindazon dolgozótársak iránt, kik az Egyesület tudományművelő és honismertető célkitűzéseit lelkes buzgalommal mozdították elő. Legyen ez a kiadványunk a jelen és a jövő számára az erő, a buzgóság és a kitartás forrása az Erdélyi Múzeum-Egyesület hivatásának további szolgálatában s a magyar tudományosság erdélyi hagyományainak lelkes ápolásában.

Cluj-Kolozsvár, 1938. február hó.
Dr. György Lajos