Előszó

A kisebb észak-magyarországi folyók - a Tisza mellékfolyói - népies halászatáról nincs rendszerezett néprajzi képünk. Csak M. Kiss Lajos vállalkozott arra, hogy egy folyó - a Sajó - teljes magyarországi szakaszainak halászatát bemutassa, így összegezvén megfigyeléseit: "amiként a Sajó medre a Tiszába torkollástól fölfelé haladva fokozatosan szűkül... ugyanazonképpen csökevényesednek el a halászszerszámok, azonképpen lesz folyton-folyvást kezdetlegesebb a halászat módja is". A "kezdetleges" - egész sor halászati tanulmány, adatközlés bizonyítja - egyúttal az "archaikusat" is jelenti, s ezért a néprajz megkülönböztetett érdeklődésére tarthat számot. M. Kiss Lajos azonban alig mutatott be olyan archaikus halászati módokat, mint pl. - jóval később! - Vásárhelyi Istvánnak a Szinva és Garadna szigonyos halászatáról és a hal füstöléséről írott kis közleménye. Nyitott kérdés tehet, hogy e folyócskák felső szakaszaira jellemző "csökevényesedett" és "kezdetleges" eszközök mindig és mindenütt egyszersmind "archaikusiak"-e.

Az összehasonlító kontrollra, az általánosító következtetések levonására vajmi kevés a lehetőség, hiszen más folyókon végzett néprajzi gyűjtésekről szóló publikációk inkább a Tisza-ártérrel összefüggő alsó szakaszok halászati módjait ismertették. A Bodrog (és a Bodrogköz) halászata - mindenekelőtt Gönyey (Ébner) Sándor és Ecsedi István archaikumokat is bemutató közleményei alapján - éppúgy a vízjárta ártér adottságaihoz alkalmazkodónak látszik, mint a szomszédos Tisza-szakasz halászata. Deák Geyza az Ung megyei Tiszahát ártéri vízfolyásainak rekesztési módjait ismertetve mintegy mellékesen emlékezett meg a Latorca, a Laborc, s más kisebb folyók hasonló módszerű halászatáról. Legyenek bár sokkalta kedvezőtlenebbek a gyűjtési lehetőségek, mint voltak Deák, Gönyey, Ecsedi vagy M. Kiss gyűjtőmunkája idején, a "nyitott kérdésekre" adandó választ tehát csak akkor remélhetjük, ha vállaljuk a teljesség igényű adatgyűjtést is.

Jó terepül kínálkozik a korábbi vizsgálatok valamelyes kontrolljára is vállalkozó adatgyűjtéshez a Hernád folyó, melynek népies halászatáról - néhány, nem néprajzi célú halászati közleménytől eltekintve - még nem jelent meg leírás. Gyűjtőmunkánkat 1959-1961-ben a debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet zempléni tervmunkája keretében végeztük. Mindazon falvaikban, ahol a környéken szerzett információk és előzetes levélbeli tájékozódásunk szerint "halászok" dolgoztak, részletes adatfelvételt végeztünk. Elsősorban azokat az idős embereket kerestük fel, akiket a falu közvéleménye halásznak ismert. Azokat tehát, akik egész életükben halászgattak. Néhány faluban - elsősorban Hernádbűdön és Bőcsön - hat-nyolc ilyen személlyel találkoztunk, másutt egy-két adatközlő felkutatása is nehézséget okozott. Rendszerint arra hivatkoztak a falubeliek, hogy azok, akiket halászként ismertek, már meghaltak, a fiatalabbak pedig - ha van is közük a vízhez - sporthorgászok, vagy orvhalászok ugyan, de ugyanúgy horgásznak, mint a "sportosok". Anyagunk e gyűjtési nehézségek miatt kissé egyenetlen: nem minden faluban sikerült azonos mélységű ismereteket szereznünk. A hiányosságokat talán menti a szándék: teljességre törekedtünk. Adatgyűjtésünk idején ennél részletesebb és pontosabb néprajzi képet már nem lehetett kialakítani.