
CÍMLAP
Módis Árpádné - Módis Ákos
Egy kisgyerek elmarad
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
Előszó
Bevezető gondolatok
Nevelni mindenki tud Magyarországon?
Tételezzük fel, hogy mindenki tud nevelni. Miért van mégis annyi probléma a gyakorlatban?
Tehát akkor mi az oka?
Mégis mi a család?
Mikor család, illetve nem család a család?
Azt hinné az ember ...
Csak Magyarországon?
Talán nem mindenütt ...
Ha nem külső ok, akkor belső?
... és ekkor a gyerek ...
Mint a virág, amelyet vagy túlöntöznek, vagy hagynak elszáradni
Hová, merre, világgá ...
Ki a hibás?
A szülő is ember ...
Neki is csak egy élete van ...
Mi a szülő érdeke?
Tegyük fel ismét a kérdést: Nevelni mindenki tud Magyarországon?
Miért vagyunk ilyenek vagy olyanok?
Mi történik rendszerváltás idején?
És a győztes rendszer?
A lélek az, ami fáj...
Szükség van tehát türelmi időre az új társadalmi rutin elsajátításához?
Mit tegyen a szülő?
Elfogadni, vagy nem elfogadni az újat?
Mi köze ehhez a nevelésnek?
Sajnos ki kell mondani ...
Mi a baj velünk, szülőkkel?
Miért baj az, ha a szülő jó?
Egyedül nem megy ...
Ráér még megtudni milyen az élet
Mi jöhet még?
Ahelyett hogy ...
A szülőnek rémlik valami ...
Álljunk meg egy szóra ...
Szülői ki mit tud
A demokratikus-kreatív nevelési módszer dicsérete
Ki nevel kit?
Mondjuk ki tehát
Azon azért el kellene gondolkodni
Kikészít ez a gyerek ...
Ki veszi észre, ha a szülő nem fejezi be nevelési feladatát?
Szeretem a gyerekem, de nem kedvelem.
Megismerni a ...
Tévedni szülői dolog
Még mindig a szülői szerepről...
Mit vár a társadalom a szülőtől?
Ha minden változik körülöttünk, akkor mi miért nem?
A hálátlan gyermek ...
És akkor a szülő ...
Miért vagyunk ilyenek, vagy olyanok?
Záró gondolatok
Függelék
Felhasznált irodalom és szerzői jogok
Bevezető
Az előszón túl is köszöntöm a tisztelt olvasót. Gyakorló pedagógus
vagyok[1]. Naponta szembesülök gyerekek, felnőttek problémáival. A
tantárgyi gondok tisztázása után, sőt során (!!) mindig kiderül, hogy a
családi élet, családi háttér, a családi nevelés terén milyen keveset tudok
egy-egy gyerekről. Sokszor megdöbbentő képet kapok sorsokról, családi
helyzetekről, megoldatlan, vagy megoldhatatlannak tűnő kérdésekről, melyek
között él, alakul a tanítványom. Úgy gondolom, nem járok messze az
igazságtól, ha ki merem mondani: a pedagógus napi feszült, felelősség
teljes munkájában nem tudja felvállalni a gyerek teljes személyiségének
gondozását. Többnyire meg kell elégedjen a tantárgyi szinten való
tevékenykedéssel, így a magatartás, tantárgyi előmenetel regisztrálásához
hajlamosak vagyunk pedagógiai optimizmusból, vagy pesszimizmusból rutinosan
ítéletet mondani. Természetesen, hiszen legtöbbször nem ismerjük a gyermek
személyiségét, legfőbbképpen azt a családi hátteret, amelyből kifejlődött
és törvényszerűen azzá lett, ami.
A pedagógusnak hivatása, érzékenysége van a problémák felismeréséhez. A
gyermek viselkedési zavarai, pozitív vagy negatív reagálásai - mélyről, a
családi életből, családi nevelésből jövő jelzések. A gyermek csak úgy tud
megnyilvánulni az iskolában, ahogy otthoni környezetében megszokta. Az
otthoni és az iskolai általános szokások és követelmények között pedig
legtöbbször nincs összhang.
Pedagógiai tapasztalatainkból, tanulmányainkból tudjuk, milyen elképesztően
sok variációja lehet és van az otthoni környezeti hatásoknak. Ezek
eredményeiért nem lehet kizárólag a gyereket elmarasztalni és a pedagógust
felelőssé tenni. Be kell vonni a szülőt is. Az iskolában általában az a
gyerek sikeres, az tud megfelelni az iskolai normáknak, akinek a családi
háttere anyagilag és erkölcsileg kiskorától kezdve tudatosan biztosította
személyiségének sokoldalú fejlődését. Van ilyen családi nevelés, van ilyen
családi háttér, de nem jellemző és ennek társadalmi okai vannak. A
felnövekvő generációk, nemzetünk jövője érdekében össze kell fogni a
szülőnek, pedagógusnak és a gyereknek. A családnak és az iskolának a
gyermekért. Főleg a családi nevelést venném vizsgálat alá, vetnék fel
néhány gondolatot vitaindítóként. Kérem hát a tisztelt olvasót, fogadja
megértő jóindulattal ebbéli törekvésemet.