Bevezetés

Egy-egy falu, kistáj képéhez a település bel- és külterületén található szakrális kisemlékek éppúgy hozzátartoznak, mint az architektúra egyéb, monumentálisabb objektumai. Ezek az emlékek amellett, hogy meghatározott kultikus funkcióval bírnak, településszerkezeti szempontból is jelentősek. Miközben egyenként is jelek, szimbólumok tömkelegét hordozzák magukon, összességükben egy-egy (vallási) közösség szakrális tereit is kijelölik; határokra, numinózus helyekre figyelmeztetnek. Mindamellett, pontosabban mindebből is adódóan természetesen értékes kultúrhistóriai emlékek, s ezért a kutatók viszonylag korán, már a 19. században fölfigyeltek rájuk, s főleg művészettörténeti jelentőségüket hangsúlyozták (nálunk például Ipolyi Arnold). Térségünk néprajzi kutatása viszont (s ez alapvetően jellemző mind a magyar, mind a szlovák kutatásra) voltaképpen a rendszerváltásig nem szentelt a témának különösebb figyelmet. Ily módon a szakrális kisemlékek komplex kutatása, dokumentálása és karbantartása hosszú ideig elhanyagolt területnek számított. Mint köztes, ráadásul ideológiailag is problematikus határterület kívül rekedt a tudományszakok érdeklődési körén. Az utóbbi néhány évtizedben aztán vizsgálatukkal mind a folklorisztika (szűkebben: vallási néprajz), mind az egyház- és vallástörténet, mind az archeológia, a művészettörténet és a műemlékvédelem a maga sajátos érdeklődési és megközelítési módszereivel foglalkozik. Míg a művészettörténet szoros együttműködésben a műemlékvédelemmel az objektumok esztétikai értékeire, művészi kivitelezettségére helyezi a hangsúlyt, addig a néprajz, függetlenül az egyes kisemlékek megformáltságának művészi színvonalától, a helyi vallási életben betöltött szerepükkel, a kapcsolódó kultusszal, folklórhagyományokkal foglalkozik hangsúlyozottan.

Dél-Szlovákia szakrális kisemlékeinek, elsősorban néprajzi szempontú dokumentációját 1997 óta a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja végzi. E vállalkozás célja, hogy a térség településeinek kataszterében található szakrális kisemlékek teljességre törekvő adatbázisát teremtse meg (e célból létesült a Szakrális Kisemlék Archívum). Az egyes emlékekről a kitöltött adatlapon, a helyszínen készülő fényképeken és rajzokon túlmenően lehetőség szerint a vonatkozó levéltári dokumentumok, a sajtó híranyaga, valamint a kapcsolódó szájhagyomány is felgyűjtésre és dokumentálásra kerül. A Szakrális Kisemlék Archívumban található több mint 2000 objektum adatai és járulékos dokumentumai a további tudományos kutatásokat éppúgy szolgálják, mint az egyes kisemlékek gyakorlati helyreállítását.

Jelen kötetünk ebből az adatbázisból nyújt szerény válogatást. A képes fától a kálváriaegyüttesekig igyekszünk bemutatni a térségünkben fellelhető szakrális kisemlékek legfontosabb típusait, azok változásait, és a formai sokszínűség, táji jellegzetességek felsorakoztatásával bizonyítani, hogy hívők és nem hívők számára egyaránt fontos kell, hogy legyen ezen nagy múltú emlékcsoportunk ismerete és megőrzése.