Ajánlás

Mondják, a rend egyrészt magukban a dolgokban adódik belső törvényként, titkos hálózatként, melynek csomózási pontjairól a dolgok mintegy nézik egymást. Másrészt a rend csak bizonyos tekintet, figyelem, nyelv keretében létezik és nyilvánul meg, a mélyben, csöndben már jelenvalóként várva a kijelentés pillanatát. Halmosi Sándor negyedik verseskönyvében a kijelentés meghatározó beszédneme zsoltár, himnusz, óda. Hol tétova, hol harsogó, színe-fonákja, laudáció és lamentáció, névadás, a nevek kikérése. A világ próbálgatása litániában, az iteráció különböző alakzataiban, a rendbe rendeződő dolgok tekintetében. Bőségben, szükségben, tobzódásban. Odahordani mindent, ami örömre való, dicséretre, táguló-szűkülő körökben: szájam-íze-vadszedert, a szélzúzás, hétgyurgyalagos jókedvet, virágokat, a meleget, ünnepi vacsorát, az olyan verseket, kincseinket, a másnapot, végső eljövetelt, locusokat, a neveket, égimozit és csendet, lóhalált, ligetet, babéros rémeket, mentségnek a fákat, mert olyanok, mert másak, friss ösvényeket, a derest, Napleányt, kenderest, a huszadik, huszonegyedik századot és más napszakokat, déli harangszót, a megnyúló árnyékokat, az őzet és a szarvasnak fiát, Nabukodonozor álmát, ufárszint, az orbáncfű mellé a cinket, ha-lenne-még-verseket. Da C. al F. Szavakszépe.

Görög Hajnalka