
CÍMLAP
Lukács Manuéla
A világ alaptörvény kutatásának új útjai
TARTALOM, AJÁNLÁS
Tartalom
AJÁNLÁS
A KUTATÁS TERÜLETEI
4. A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÚJJÁSZÜLETÉSE
JAN BAPTISTE VAN HELMONT (1577-1644)
DANIEL SENNERT (1572-1637)
PIERRE GASSENDI (1592-1655)
EVANGELISTA TORRICELLI (1608-1647)
ROBERT BOYLE (1627-1691)
JOHANN JOACHIM BECHER (1635-1682)
GEORG ERNST STAHL (1659-1734)
RENÉ ANTOINE FERCHAULT DE RÉAUMUR (1683-1787)
WILLIAM GILBERT (1544-1603)
GIOVANNI ALFONZO BORELLI (1608-1679)
GRIMALDI, FRANCESCO MARIA (1618-1663)
CHRISTIAAN HUYGENS (1629-1659)
OLE CHRISTENSEN RÖMER (1644-1710)
RICHARD BENTLEY (1662-1742)
WILLIAM STUKELEY (1687-1765)
HEINRICH WILHELM MATTHÄUS OLBERS (1758-1840)
SIR CHRISTOPHER WREN (1632-1723)
ROBERT HOOKE (1635-1703)
EDMOND HALLEY (1656-1742)
ISAAC NEWTON (1643-1727)
LEONHARD EULER (1707-1783)
JOHANN HEINRICH LAMBERT (1728-1777)
THOMAS WRIGHT OF DURHAM (1711-1786)
SIR FREDERICK WILLIAM HERSCHEL (1738-1822)
GOTTFRIED WILHELM LEIBNIZ (1646-1716)
JOHN LOCKE (1632-1704)
GEORGE BERKLEY (1685-1753)
DAVID HUME (1711-1776)
THOMAS REID (1710-1796)
JEAN-JACQUES ROUSSEAU (1712-1778)
JEAN LE ROND D'ALEMBERT (1717-1783)
DENIS DIDEROT (1713-1784)
PAUL HENRY THIRY, HOLBACH BÁRÓJA (1723-1789)
IMMANUEL KANT (1724-1804)
GEORG WILHELM FRIEDRICH HEGEL (1770-1831)
HENRY CAVENDISH (1731-1810)
JOSEPH PRIESTLEY (1733-1804)
LOUIS-BERNARD GUYTON DE MORVEAU (1737-1816)
ANTOINE LAURENT LAVOISIER (1743-1794)
MIHAIL VASZILJEVICS LOMONOSZOV (1711-1765)
JOSEPH BLACK (1728-1799)
PÍERRE SIMON LAPLACE (1749-1827)
JEAN BAPTISTE JOSEPH FOURIER (1768-1830)
SIR BENJAMIN THOMPSON (1753-1814)
SIR HUMPHRY DAVY (1778-1829)
NICOLAS LEONARD SADI CARNOT (1796-1832)
RENÉ JUST HAÜY ABBÉ (1743-1822)
AUGUSTE BRAVAIS (1811-1863)
LOUIS JOSEPH PROUST (1754-1826)
JOHN DALTON (1766-1844)
LORENZO ROMANO AMEDEO CARLO AVOGADRO (1776-1856)
ROBERT BROWN (1773-1858)
WILLIAM PROUT (1786-1850)
JÖNS JAKOB BERZELIUS (1779-1848)
SIR THOMAS YOUNG (1773-1829)
AUGUSTIN JEAN FRESNEL (1788-1827)
FIZEAU, ARMAND HIPPOLYTE LOUIS (1819-1896)
WILLIAM HYDE WOLLASTON (1766-1828)
JOSEPH VON FRAUNHOFER (1787-1826)
GUSTAV ROBERT KIRCHHOFF (1824-1887)
JOHANN JACOB BALMER (1825-1898)
JEDLIK ÁNYOS (1800-1895)
JULIUS ROBERT MAYER (1814-1878)
JAMES PRESCOTT JOULE (1818-1889)
LORD KELVIN (1824-1907)
HERMANN VON HELMHOLTZ (1821-1894)
CLAUSIUS, RUDOLF JULIUS EMMANUEL (1822-1888)
WILLIAM JEVONS STANLEY (1835-1882)
WALTHER NERNST (1864-1941)
JOSIAH WILLIARD GIBBS (1839-1903)
OTTO VON GUERICKE (1602-1686)
PIETER (PETRUS) VAN MUSSCHENBROEK (1692-1761)
BENJAMIN FRANKLIN (1705-1790)
CHARLES FRANCOIS DE CISTERNAY DUFAY (1698-1739)
GIOVANNI BATTISTA BECCARIA (1716-1781)
CHARLES AUGUSTIN DE COULOMB (1736-1806)
LUIGI GALVANI (1737-1798)
ALESSANDRO GIUSEPPE ANTONIO ANASTASIO VOLTA (1745-1827)
GIAN DOMENICO ROMAGNOSI (1761-1835)
HANS CHRISTIAN ORSTED (1770-1851)
ANDRÉ-MARIE AMPÉRE (1775-1836)
GEORG SIMON OHM (1787-1854)
MICHAEL FARADAY (1791-1867)
JAMES CLERK MAXWELL (1831-1879)
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE (1749-1832)
ALEXANDER CARL HEINRICH BRAUN (1805-1877)
KARL FRIEDRICH SCHIMPER (1803- 1867)
BENEDIKT WILHELM FRIEDRICH HOFMEISTER (1824-1877)
ADOLPH DANIEL GEORG HEINRICH THEODOR ZEISING (1810-1876)
OTTÓ HAGENMAIER (XX. SZ.)
DIMITRIJ IVANOVICS MENGYELEJEV (1834-1907)
LOSCHMIDT, JOHANN JOSEPH (1821-1895)
FRIEDRICH WILHELM OSTWALD (1853-1932)
ERNST MACH (1838-1916)
LUDWIG EDUARD BOLTZMANN (1844-1906)
PERRIN, JEAN BAPTISTE (1870-1942)
MAX THEODOR FELIX VON LAUE (1879-1960)
HENRY WILLIAM BRAGG (1862-1942)
I. KÖTET KIVONATA
II. KÖTET KIVONATA
III. KÖTET KIVONAT
FORRÁSMUNKÁK
Ajánlás
"A világ alaptörvényének kutatása az őskortól napjainkig" című tanulmányban
közel tíz éves kutatómunkám eredményét tárom most az olvasó elé.
Célom az volt, hogy felkeltsem az érdeklődést az iskolai tananyagból
kevésbé ismert természettudományi kutatási területek iránt is, filozófusok,
teológusok, matematikusok, biológusok, fizikusok, csillagászok, művészek
észrevételeinek, hipotéziseinek, és a tudományos közösség által már
elfogadott tudományos elméletekeinek, teóriáinak feltárásával.
A kronologikus áttekintéssel, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy
a tudományos gondolkodásban milyen fontos az új - a korszak tudományos
ismeretein túlszárnyaló - gondolatok kifejtése, vitára bocsátása, mert
talán így juthatunk el a minket körülvevő világ természeti törvényeinek
minél pontosabb megismeréséhez.
Az új természettudományos ismeretek vezethetnek új technológiák
születéséhez, melyek a találmányok illetve a találmányokra épülő innováció
révén megjelenhetnek a mindennapi életünkben és a civilizáció fejlődését
szolgálhatják.
Írásomban a már elfogadott, alkalmazott elméleteknek természettudomány
kultúrtörténetéből ismert rögös útjára szeretném emlékeztetni az olvasót,
mielőtt a figyelmét egy új tudományágban, a fraktálgeometriában rejlő
lehetőségekre irányítanám.
Igyekeztem a hatalmas tudományos anyag olymértékű összefoglalására, hogy ne
bonyolódjak olyan részletekbe, amelyek elirányítanák az olvasó figyelmét a
mondanivalóm lényegéről, és amelyek elérhetők a szakirodalomban szereplő
művekben, a témát mélyebben megismerni vágyók számára. Remélem sikerült
olyan kedvező arányt teremtenem a tudásanyag és a rövid ismertetők között,
amely felkelti az olvasó figyelmét.
dr. Lukács Manuéla