ELŐSZÓ

Ezt a könyvet 2008 tavaszán-őszén, épp a szlovák-magyar viszony kiéleződésének időszakában írtam. A kutatások, amelyekre hivatkozom, 2007-ben készültek. Ha most valaki azt kérdezné tőlem, hogy 2007 óta változott-e a vizsgált területek megítélése, csak azt tudnám válaszolni, hogy nem tudok válaszolni. Mert valami változhatott, valami nem, de ami változott, ugyanúgy vissza is rendeződhetett. Nem szeretek ilyesmin spekulálni, mert semmihez sem vezet, ha a válasz ugyanúgy lehet "igen", mint ahogyan "nem", arról nem is beszélve, hogy a szlovák-magyar kérdéskör és a többi, könyvben olvasható téma nem a gyorsan változó társadalmi jelenségek kategóriájába tartozik. Amit biztosan tudok: az eredmények semmiképp sem idejétmúltak, s tetemes részük olyan kérdésekre ad választ, amelyekkel ez idáig tudományos szinten még nem foglalkoztunk. Márpedig, véleményem szerint, ez sokkal fontosabb, mint az, hogy egy év alatt az aktuális politikai eseményeknek köszönhetően változott-e valami vagy sem.

A könyv címe épp a társadalmi kontextusnak köszönhetően talán arra enged következtetni, hogy a szlovák-magyar viszonyról lesz szó, annak politikai-ideológiai értelmében. Igen, arról is van benne szó, de szigorúan tartom magam az eredményekhez, melyek egyeseket talán irritálhatnak, mint ahogyan korábban is előfordult, hogy néhányan a szememre vetették, "miért nem mondtad ki kerek perec, hisz ott volt az adatokban!" Nem volt ott. S most is azt írom le, amit hosszas és alapos elemzés után leírhatónak, kimondhatónak tartok, azért viszont vállalom a felelősséget. Ugyanakkor persze szeretném hinni, hogy a szlovák-magyar "sorok elrendeződéséhez" egy keveset ez a könyv is hozzájárulhat. Bár sokszor támadnak kétségeim. Mint néhány nappal ezelőtt is. E-mailen keresztül kaptam egy levelet (minden bizonnyal komoly intézménytől jött), amelyben az állt, hogy másnap a magyarországi testvérszervezetükkel karöltve konferenciát szerveznek Budapesten a szlovák-magyar viszonyról. Kisbusz indul Pozsonyból, s mivel van még két hely, szeretettel meghívnak. Hát igen, ha ló nincs... Egyébként a levelet rajtam kívül több szlovákiai magyar értelmiséginek is elküldték. Azt hiszem, ez a "szamárstátus" egyikünknek sem új. Hát mi mondanivalónk is lehetne nekünk olyan rendezvényeken, ahol elegáns környezetben zengzetes beszédek hangzanak el magyarországi magyarok és szlovákiai szlovákok szájából rólunk, szlovákiai magyarokról... Főleg ha olyanokról van szó, akik csak most fedezték fel, hogy (fontosak) vagyunk.

De azért én optimista vagyok, meg pozitívan gondolkodó, s a Magyarnak lenni című előző könyvemet övező érdeklődésen és pozitív visszhangon felbátorodva reménykedek, hogy ez a könyv is eljut azokhoz az olvasókhoz, akik a magyar-szlovák és szlovákiai magyar témát nem csak a szalmaláng életű bulvár szintjén kezelik. Ez persze teljességgel lehetetlen olyan segítők, mint a szerkesztő, tördelő és más, például a kutatások technikai lebonyolítását szervező "láthatatlan" emberek nélkül, akiknek munkáját ezúton is szeretném megköszönni. Amerikai könyvekben itt hosszú lista szokott következni. Én rövid leszek: Tóth Károly, Szarka Krisztina - köszönöm! Végezetül egy rövid magyarázattal tartozom. A könyvben a grafikonokon kívül más jellegű képek is vannak: a borítón Cséfalvay András, belül Csanda Máté, két fiatal pozsonyi képzőművész önálló, nem a szöveget illusztráló grafikái láthatók. Hasonló könyvekben ilyenekkel nem igazán találkozhatunk. Mintha a tudomány és a művészet két teljesen különálló világ lenne. Márpedig mindkettő egy tőről fakad, ezért le kell rombolni a mesterséges gátakat. Itt és most mi is ezt tesszük.