Előszó

Ennek a kötetnek a fejezeteit különböző folklorisztikai témákkal foglalkozó írásaimból válogattam. Kutatómunkám a néphagyomány számos területét érinti. Az általánosabb összefüggéseket feltáró és elemző tanulmányokhoz helyszíni gyűjtőutakat folytattam. A recens anyag alapul szolgál egy-egy közösség szellemi kultúrájának a megismeréséhez. Rendkívül fontosnak tekintem a gyűjtő megfigyeléseit, a jelenségek tényszerű leírásait. Ezért kutatóútjaim során kezdettől előtérbe helyeztem a népi közösségekben való megfigyelést és a közvetlen beszélgetést. Az ún. adatközlővel a közvetlen kontaktus a jelenségek mögé való betekintést és azok helyes értelmezését segíti elő. Az így feltárt anyag az elméleti következtetéseknek is fontos alapja. A kötet néhány fejezete helyszíni gyűjtéseimből nyújt adatokat az egyik szélesebb összefüggésekben vizsgált kutatási témakörömhöz, a kalendáris szokásokhoz és a népi színjátékokhoz.

A dramatikus népszokásokról és maszkos alakoskodásokról írt munkáimban fokozott figyelmet fordítok az interetnikus kapcsolatok vizsgálatára, a Kárpát-medencében élő népek hagyományaiban mutatkozó párhuzamokra, az átadás-átvétel és az eredet kérdéseire. E tekintetben általában két nagy befolyás áll a figyelem előterében: a német és a szláv. A német konkrétabbnak tűnik a szlávnál, noha a németség néprajzilag ugyanolyan tág határok között mozog, mint a szlávság. Ami nagy összefüggésekben olykor alkalmazható, a részletekben, egy-egy jelenség vizsgálatában már eredménytelen vagy felszínes. Jól mutatja ezt a magyar-osztrák színjátékokra és maszkos alakoskodásokra vonatkozó párhuzamoknak a vizsgálata is. A kapcsolatok kérdése akkor válik konkrétabbá, jobban pontosíthatóvá, ha az összevetésnél nem általában németről, vagy nem az ugyanolyan tágan értelmezhető osztrákról beszélünk, hanem a bajor, a hienc vagy más, a települési helyekkel meghatározható nemzetiségi, etnikai csoportokról is. Első tekintetre úgy gondolhatnánk, hogy az osztrák-magyar határ mentén szoros népi kapcsolat mutatható ki a népi kultúrában. A különbségek azonban sokkal nagyobbak, mint a hasonlóságok. Az ezekből adódó kutatási problémák a népi színjátékokkal összefüggésben nagy mértékben megnehezítik a vizsgálatokat. E tekintetben számolni kell a bajor és a sváb germánsággal, a történeti Magyarországon élt vagy élő különböző helyről települt németek gyakran kevert kultúrájával.

Hasonló kérdések vetődnek fel a szláv népi kultúrát illetően is. Nyilvánvalóan nem lehet általában szláv hatásról vagy kapcsolatról beszélni. Az olyan megállapítások, amelyek konkrétan nem jelölik meg, hogy melyik szláv népről van szó, csak egy ködös, megfoghatatlan régmúltra vonatkoznak. Jó tanulságul szolgálnak e tekintetben a keleti szlávok dramatikus szokásai. A kapcsolat még a közvetlen szomszédságban élő ukránsággal sem egyértelmű, sőt éppen a különbözőségek a jellemzőek, s nem az egymásba kapcsolható párhuzamok.

A népi színjátékok kapcsolatainak a vizsgálatában nem csak az európai népek hagyományai fontosak, hanem föltétlenül szükséges figyelembe venni azokat a forrásokat is, amelyek az ún. magasabb kultúra területéről valók. Az irodalom és a folklór összefüggéseihez kiváló példákat nyújtanak a dramatikus népszokások, különösképpen a vallásos népi színjátékok. Ide vonatkozóan az iskoladrámák részleteinek, elemeinek a néphagyományban való továbbéléséről tárok fel adatokat.

A magyar népi kultúrában sajátos helyet foglalnak el a palócok. Az északi magyar-szlovák nyelvhatár mentén hosszú sávban palócnak tekintett népcsoport hagyományában számos olyan jelenség figyelhető meg, amely jól jellemzi a kultúrájukat. Főbb vonásokban hozzákapcsolódnak általában a magyar népi műveltséghez, azonban az eltérő jegyek rendkívül figyelemreméltóak. Ilyen eltérő vonásokra a palócságon belül is találunk adatokat, amelyek sajátos csoportkultúra jellemzőiként tekinthetők. Ide vonatkozó példákat a dramatikus népszokások és népi színjátékok hagyományköréből nyújtok.

A folklór írások között szerepet kapnak tudománytörténeti fejezetek is, valamint folklorisztikai témakörű előadások. Rendkívül fontosnak tartom, hogy minden fórumot és alkalmat felhasználva szóljunk az elcsatolt területeken élő magyarokról. A csehszlovákiai magyarok néprajzi kutatásáról és népi kultúrájukkal összefüggő más kérdésekről tartott előadásaimat itt újólag közlöm.

Gerlefalva, 1989. május 1.
Ujváry Zoltán