Magyar Elektronikus Könyvtár

CÍMLAP

Huszti József

Janus Pannonius

TARTALOM, ELŐSZÓ

Tartalom

Előszó.

I.
Janus születési ideje, helye. - Neve, származása. - Tanulmányainak irányítását nagybátyja, Vitéz János veszi kezébe. - Vitéz és a magyar humanizmus; könyvgyüjtő tevékenysége, irodalom- és tudománypártolása, irodalmi működése és a neveltetéssel kapcsolatos áldozatkészsége. - Vitéz és Pier Paolo Vergerio; Vergerio összeköttetése Guarino Veronesével. - Vitéz és Lassocki Miklós; Lassocki összeköttetése Guarinóval. - Janus 1447 tavaszán Lassocki kíséretében Ferrarába érkezik.

II.
Guarino iskolájának neveléstörténeti jelentősége. - Az iskola tanulmányi rendje: elemi, grammatikai, retorikai fokozat. - Görög tanulmányok. - Az iskola szelleme; munkaközösség. - Janus a Guarino iskola egyik leghíresebb tanítványa: Guarino Veronese, Battista Guarino, Vespasiano da Bisticci nyilatkozatai. - Janus korai hírneve. - Janus költői működését a Guarino iskolában végzett tanulmányok magyarázzák.

III.
Janus magyar tanulótársai Ferrarában. - Vitéz Jánoshoz írt egyik levele. - 1451 elején hazalátogat Magyarországba. - A látogatás váratlan akadályai, Antonio della Torre segítsége. - Janus és Enea Silvio Piccolomini költői levélváltása. - Guarino Veronába készül; Janus követni szándékozik őt. - Janus szünidei kirándulásai az észak-olasz városokba.

IV.
Janus már tanulmányai elején megkezdi irodalmi működését. - Többféle műfajjal próbálkozott. - A ferrarai években írja epigrammái javát. - Elméleti felfogása az epigrammáról. - Martialis hatása. - Beccadelli hatása. - Az élet és a költészet szakadéka. - Az erotikus epigrammák élményértéke. - Az élmény, a fikció és az utánzás szételemzésének szükségessége. - Az epigrammák és a ferrarai diákélet. - Janus termékenysége és rögtönző tehetsége. - Ifjúkori epigrammáinak helye a humanista irodalom történetében. - Epigramma és elégia. - Ferrarai elégiák.

V.
"Iskolás" költemények a ferrarai korszakból. - A hónapokról szóló elégia, valószínűleg V. László tiszteletére. - Consultatio Dei Patris et Filii etc.; a költemény befejezetlen volta, szerkezete, a pogány és keresztény elemek vegyítése. - Az Eranemos szerkezete, forrásai, műfaji jellege, értéke, valószínű keletkezési ideje. - Francesco Durante és Janus Pannonius költői levélváltása az Eranemosról.

VI.
Janus felfogása az epikai tárgyakról. - A Lodovieo Gonzagára írt panegyricus; keletkezési ideje, alkalma, szerkezete. - Carmen pro pacanda Italia III. Frigyeshez: tulajdonképen Anjou René érdekében írt politikai célzatú költemény. - Janus összeköttetése Jacopo Antonio Marcellóval és Anjou Renével. - Az Anjou Renére írt panegyricus: tulajdonképen René restaurációs kísérletét bevezető propagandairat. - Alfonso és René.

VII.
Az epithalamium Guarino iskolájában. - Janus mint epithalamium-író. - Francesco Barbaro, mint a velencei humanizmus képviselője. - Francesco Barbaro és Guarino barátsága. - Francesco Barbaro férjhez adja egyik leányát; az esemény visszhangja Barbaro ismeretségi körében. - Janus epithalamiuma; szerkezete, műfaji jellege. - Az epithalamiumot személyesen adja át Francesco Barbarónak.

VIII.
Janus és Guarino. - Guarinóra írt kisebb dicsőítő költeményei. - A Guarinóra írt panegyricus szerkezete, a panegyricusba beleszőtt fontosabb, a mester személyére és iskolájára vonatkozó adatok. - A Guarino-panegyricus önéletrajzi adatai. - A ferrarai első redakció valószínű ideje. - A magyarországi redakció. - Az esetleges páduai redakció.

IX.
A ferrarai latin költészet. - Janus helyzete a ferrarai irodalmi életben. - Janus és Galeotto Marzio. - Költői vetélkedés Tito Vespasiano Strozzával. - Janus és Lodovico Podocataro. - Francesco Aretino Griffolini. - Niccolo Perotti. - Sigismondo Masoni. - Basinio. - Porcellio. - Roberto degli Orsi. - Martino da Filettino. - Lodovico Carbone. - Janus legfőbb ösztönzője az alkotásra az eleven irodalmi élet.

X.
Janus átköltözik a páduai egyetemre, hogy ott egyházjogi tanulmányokkal foglalkozzék. - Mennyi időt töltött Páduában? - Előzőleg, 1454 nyarán hazalátogat Magyarországba. - Olaszországi ismerősei körében híre járt, hogy püspöki stallumot kapott. - Páduai tanárai. - Janus és a jogtudomány. - 1457-ben az új dogét üdvözlő követség tagja. - További összeköttetései Galeottóval. - John Free levele Janushoz. - Giovanni Sagundino. - Mantegna.

XI.
Janus kisebb költeményei a páduai korszakból. - Plutarchos-fordítások. - Marco Aurelio szerepe. - Marco Aurelióra vonatkozó újabb adatok. - Janus helye a XV. századi fordítók sorában. - Megbízta-e V. Miklós Janust Homeros-fordítással?

XII.
Jacopo Antonio Marcello Páduában. - A Marcellóra írt kisebb költemények. - A Marcello-panegyricus. - Janus felfogása az epikai tárgyválasztásról. - A Marcello-panegyricus szerkezete, értéke. - Marcello és Guarino Veronese.

XIII.
V. László halála; Valagussa vígasztaló levele Janushoz. - Hunyadi Mátyás királlyá választása. - Janus doktori vizsgálata. - Körútja Olaszországban. - Firenze; meglátogatja Vespasiano da Bisticcit, Cosimo de' Medicit, Giovanni Argiropilót, Poggiót stb. - Róma; az antik romok hatása Janusra. - Narni; a Ferogna-gyógyforrásra írt elégia. - Janus visszatér Magyarországba.

XIV.
A magyar politikai helyzet Janus visszatérése idején. - Vitéz János növekvő befolyása. - Enea Silvio Piccolomini a pápai trónra kerül. - Janus emelkedésének állomásai: titeli prépost, váradi vikárius, királyi személynök. - Elnyeri a pécsi püspökséget; a megerősítés nehézségei. - Janus nagyobbrészt a király mellett él. - Kancelláriai tevékenysége. - Lando Jeromost a király nevében üdvözli. - Növekvő befolyása. - Kapcsolatai a római bíborosokkal.

XV.
Janus egészségi állapota. - Hadba-szállásai. - Anyja halála. - Lelki meghasonlása; ennek okai. - Epigrammák és elégiák 1465-ig. - Irodalmi összeköttetések: Georgius Polycarpus, gyászének Valerio Marcello halálára, Zovenzoni, Gazulo. - Janus és az asztrológia. - Galeotto 1461-i látogatása. - Költővé koronázás.

XVI.
Az 1465-i követjárás előzményei. - Janus Mátyás nevében költeményben válaszol Antonio Costanzinak. - II. Pál fáradozásai a török háború ügyében. - A követjárás állomásai: Velence és Pádua, Galeotto csatlakozása. - Ferrara: Battista Guarino, Tribraco, Andreas Pannonius. - Firenze. - Róma: Janus beszédei, a követség politikai eredményei. - Janus supplicatiói; a pozsonyi egyetem megalapítása. - Római irodalmi kapcsolatok: Roberto degli Orsi, Porcellio, Niccolo della Valle. - Firenzei epizód: Janus az úton Plotinost fordítja. - Ujabb velencei tárgyalások. - Marco Aurelio és a török ifjú. - II. Pál és Mátyás levélváltása. - A követjárás hatása Janus irodalmi munkásságára.

XVII.
Janus könyvtára. - A túlságba vitt könyvkölcsönzés megtagadása a Galeottóhoz írt 1465-i levélben. - Trapezunzio, Ad Amphilochium. - Marsilio Ficino Symposion-kommentárja. - A Diodorus Siculus-kézirat. - A Glaukos-Diomedes epizód fordítása az Ilias VI. énekéből. - Plutarchos-fordítás: Dicta regum et imperatorum. - Janus Demosthenesből is fordít: Oratio Demosthenis contra regem Philippum. - A Janusnak tulajdonított Pro Ctesiphonte-fordítás aligha az ő tollából való. - Janus nem írt magyar nyelvtant. - A Guarino-panegyricus befejezése. - Annales. - Epigrammák és elégiák a követjárás után. - A Vetési Lászlóhoz írt levél. - Janus és a renaissancekori platonizmus. - Janus és a kereszténység.

XVIII.
Janus és Lando ellenségeskedése; Galeotto kétes szerepe ebben az ügyben. - Vitéz és Janus hűsége a királyhoz az erdélyi lázadás alkalmával. - Vitéz és Janus magatartása a csehországi hadjárattal kapcsolatban. - Janus szlavóniai bánsága. - Bécsi tárgyalások; Janus a király megbizásából megköszöni Firenzének a küldött oroszlánokat.

XIX.
Vitéz és Janus addigi jó viszonya a királlyal megromlik. - Az elhidegedés okai. - Vitéz és Janus összeesküvést szőnek és az elégedetlenek élére állnak. - Az összeesküvők kezdő sikerei; a király nehéz helyzete. - Mátyás taktikája; ennek eredményei. - Kázmér herceg betörése. - Mátyás egyességre lép Vitézzel. - Janus engesztelhetetlensége; Kázmér betörése idején való magatartása. - Vitéz elfogatása. - Janus menekülése és halála. - Ideiglenes, majd végleges nyugvóhelye.

XX.
Janus jelentősége: a neo-latin költészet egyik legkiválóbb epigramma-írója. - A kortársak elismerése. - Az utókor kritikája őt tekintette a magyar renaissance reprezentativ költőjének. - Janus helye a magyarországi latin költészet történetében.

Bibliográfia.

Jegyzetek.

Előszó

Könyvemnek ebben a formában, a Janus Pannonius-társaság első kiadványaként való megjelenését kizárólag gróf Klebelsberg Kuno miniszter úrnak az ügy iránt tanusított meleg érdeklődése és nemes áldozatkészsége tette lehetővé. Első kötelességem, hogy ezért ezen a helyen is köszönetemet és hálámat fejezzem ki.

Munkám célja Janus Pannonius életének és műveinek összefoglaló ismertetése. A középpontban Janus, a humanista költő és fordító áll. A kutató munka, aminek értékét mások lesznek hivatva megállapítani, elsősorban ezt a főcélt kívánta szolgálni. Mint a klasszika filológia magyar munkása, tovább nem halogatható tudományos kötelességünknek éreztem, hogy a feladat megoldását a szembeszökő nehézségek ellenére is megkíséreljem. Humanistát, aki mint ilyen, az ókori görög és latin kultúra letéteményese, éppen ezen a ponton megközelíteni a klasszikus filológus tiszte és elvitathatatlan feladatköre. Sabbadini, akinek nevével a következőkben sokszor találkozik majd az olvasó s aki jelentős klasszika filológiai munkásságán felül egy kis könyvtárat kitevő egyéb műveivel a XV. sz.-i olasz humanizmus tudományos feldolgozásában új korszakot nyitott meg, az ókori és a renaissance-kori anyagon egyforma biztonsággal uralkodó szakember tisztánlátásával jelölte ki immár közel négy évtizede azt a határt, ameddig az ilyen jellegű kutatásoknál a klasszikus filológusnak az illetékessége s egyúttal a kötelezettsége is terjed: "Amíg a humanistában az embert vesszük tekintetbe, egy sor életrajzi, kronológiai, történeti kutatás áll előttünk, amikkel szemben a klasszicitás közömbös marad, vagy ilyennek maradhat; amikor azonban a mestert, a grammatikust, a lexikográfust, a rétort, a stilisztát, a kódexek felfedezőjét, a szövegek javítóját vesszük figyelembe, akkor már a klasszikus világ területén vagyunk..." Ez a megállapítás éppen egy Sabbadini tollából nem üres szó, sőt nem is csak "programm", hanem egy hosszú, rendkívüli eredményekben gazdag tudós pálya maradandó értékű teljesítményeitől megerősített alapvető igazság. Ugyanez a végső eredménye Sabbadini ifjúkori barátja, a magyar Ábel Jenő csodálatra kényszerítő élete művének is. Sajnos, Ábel Jenő életét túlságosan rövidre szabták a Párkák. Ha őt a sors továbbra is megtartja nemzetének, ma a magyarországi latin művelődés emlékeinek tudományos feldolgozásában előbbre lennénk.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy minden magyar klasszikus filológus most már érdeklődjék a humanizmus problémái iránt is s azt sem, hogy a humanizmus fejlődéstörténetének monopolizált feldolgozói csak klasszikus filológusok lehetnek. Munka közben sokszor éreztem azt a bizonytalanságot - ezzel kapcsolatosak azok a szembeszökő nehézségek, amikre az előbb céloztam, - ami a maga területén több-kevesebb biztonsággal mozgó kutató számára az idegennek érzett területre való kirándulás kényszerűségétől elválaszthatatlan: Janus, mint a magyar humanisták legtöbbje, nemcsak humanista költő és műfordító volt, hanem egyúttal fontos ügyekben nagy szerepet játszó történeti személy is. Amikor ezzel az utóbbi Janusszal kerültem szembe, nem tehettem le a tollat azzal a megokolással, hogy nem vagyok történetíró, már csak azért sem, mert a humanista és a történeti személy szételemzése sok esetben lehetetlenség. Ezeken a pontokon a klasszikus filológust csak a szakavatott történeti kutatás eredményeinek fokozottabb igénybevétele segítheti át, mint ahogyan a történetkutató számára valószínűleg hasonló szívesen látott segítséget jelenthet a filológiai alapvetés eredményeinek felhasználása. A magyar humanizmus történetének tudományos feldolgozása csak úgy képzelhető el, ha a kétfajta kutatómunkát az arra hivatott szakemberek vállvetve igyekeznek elvégezni. Munkám során minden alkalommal hálásan nyugtázom azt a segítséget, amit a Janus korára vonatkozó előzetes történeti kutatásnak (elsősorban Teleki József és Fraknói Vilmos munkáira gondolok) eddigi eredményei nyujthattak. Megállapításaikat, amennyire tőlem telt, alkalmilag a magam szerény adalékjaival igyekeztem kiegészíteni. Feladatom jellegéből mégis az következik, hogy számomra a szorosabb értelemben vett történelem inkább csak háttér, esetleg keret, amelynek öncélú részletességgel való kidolgozása - az illetékesség kérdésétől eltekintve, - a magam elé tűzött legfőbb cél megközelítésében csak hátráltatott volna.

A kiterjedtnek mondható Janus-irodalom ellenére még igen sok teendő marad hátra filológiai téren is. Csak egyet említek: Janus "legfrissebb" kiadása majdnem százötven éves! Azóta - hála elsősorban Ábel Jenőnek, - a kutatás nagyot haladt s Teleki Sámuelnek a maga korában kitünő műve, a ma is nélkülözhetetlen utrechti kiadás már elavultnak tekinthető. Egy új, teljes kritikai Janus-kiadás közzététele a magyar tudománynak nemzeti és nemzetközi szempontból egyaránt kötelessége. Az anyagot ehhez már évekkel ezelőtt, főleg a római Történeti Intézetben töltött év (1925-1926) során elkezdtem gyüjteni. A munkát az utóbbi időben tovább folytatja egyik volt tanítványom, aki sűrű külföldi útjain fáradhatatlanul kollácionálja a tervbe vett kiadás számára a különböző európai kézirattárakban szétszórt, aránylag igen terjedelmes kézirati anyagot. Remélnem lehet, ha erőm lesz hozzá, hogy ezt a tartozást, ami megint elsősorban a klasszikus filológus számláját terheli, a nem nagyon távoli jövőben szintén leróhatjuk. A kritikai kiadás után indulhat csak meg az a sokfelé szétágazó egyéb filológiai munka, aminek érezhető hiányára, főleg a jegyzetekben, ismételten reámutatok. Jelen munkám tehát nem befejezése akar lenni a Janus-kutatásnak - a befejezés tudományos problémáknál egyébként is nehezen képzelhető el, - hanem csak alkalmi betetőzése és, ha megérdemli, a továbbiaknak a kiindulópontja. Ez a célkitűzés magyarázza a szöveget kísérő, helyenként talán túlságosan aprólékosnak tetsző forrásutalást és a sokszor nehezen hozzáférhető, szétszórt bizonyítóanyagból az alkalmilag bőségesebb idézést. Számítani lehet arra is, hogy a további kutatás, esetleg a jószerencse, új nyersanyaggal gyarapítja eddigi ismereteinket. Fógel József kollégám szóbeli közléséből tudom pl., hogy egyik külföldi kézirattárban többek között eddig ismeretlen Janus-szöveget is talált. Amennyire sajnálom, hogy ezt az anyagot közlés hiányában nem volt módomban felhasználni, annyira örvendetes másfelől, hogy a Janus-kutatásnak még ezen a területen is lehet remélni valója.

Az előző tudományos irodalmat igyekeztem lehető teljességgel felhasználni. Koller, Teleki Sámuel, Ábel, Hegedüs István, Sabbadini alapvetése nélkül, hogy csak a legfontosabbakat említsem, én sem mehettem volna esetleg egyes pontokon az eddigi ismereteknél tovább. Munkám legszebb jutalma az lesz, ha a benne felvetett problémák tisztázását a magam részéről megindítanom és akármilyen csekély mértékben is előmozdítanom sikerült.

Kedves kötelességemnek tartom, hogy Juhász Lászlónak, aki a kutatás során is, de főleg a korrigálás és az index, továbbá a bibliográfiai jegyzék összeállításánál lekötelező készséggel állt rendelkezésemre, és Máté Károlynak, aki egyebek mellett a nyomda munkáját irányította, köszönetemet nyilvánítsam.

Szeged, 1931. május 24-én.
Huszti József.