Összefoglaló

A huszadik század végére a szerzői jog jócskán megváltozott eredeti arcához képest. Amellett, hogy az egyik legkomplexebb globális jogterület lett, az elmúlt évszázadban megállíthatatlan terjeszkedésnek indult, mára tárgyi hatálya egyre több olyan alkotástípusra terjed ki, ami alig vagy egyáltalán felel meg az eredetiség követelményének. A médiaipar közelmúltbeli koncentrációja miatt néhány nagyvállalat maradt a kiadói piacon, akik hathatós lobbitevékenységükkel időről időre elérik, hogy a szerzői jogi védelmi időt a jogalkotó meghosszabbítsa. Ez a hatálybeli bővülés azt vonja maga után, hogy a közkincs egyre visszaszorul. A nyolcvanas években mozgalmak indultak arra, hogy ezeket a folyamatokat megállítsák, és noha a szabad szoftverkezdeményezés nagy sikernek örvendett, a kultúra és tudomány területén nem sikerült a kétezres évekig megoldást találni a szerzői jog problémáira.

Miután az Egyesült Államokban elbukott a Legfelsőbb Bíróság előtt az Eldred kontra Aschroft ügy, az amerikai Kongresszus pedig visszautasított minden olyan kezdeményezést, ami a szerzői jog szigorán lazítana, vagy legalább racionalizálná azt, a Creative Commons alapítvány egy újfajta internetes felhasználási szerződést vezetett be. A dolgozat ezt a licencet járja körbe. Bemutatja azokat az okokat, amik arra vezettek, hogy mozgalmak alakuljanak a közkincs védelmére, összehasonlító jogi szemmel elemzi az Eldred ügyet, végül pedig prezentál egy lehetséges megoldást és egy új szemléletet: a Creative Commonst.