Bevezetés

Tolsztoj 82 éves korában írta a következőket:

"Késő öregkorban azt gondolják az emberek, hogy életük végéhez közelednek, pedig éppen hogy az életük legértékesebb, legszükségesebb munkája folyik önmaguk és mások számára. Az élet értéke fordítottan arányos a haláltól való távolság négyzetével."

Az idősödés misztériumát az ember már az ősidőktől fogva próbálta megfejteni. Minden kor kereste a maga csodatévő "életelixírjét" - a halhatatlanság csodaszerét. Az öregedés folyamatának meghatározása és analízise csak a XX. században indult meg. Új tudományág alakulása (gerontológia), a kutatócsoportok munkájának sokasága és konferenciák sorozata jelezte, hogy új fejezet kezdődik az öregedés kutatásában (healthy ageing). A XXI. század fő célkitűzése a minőségi öregedés és öregkor.

Az öregedés az élet természetes velejárója és nem betegség, még ha növeli is számos betegség kialakulásának kockázatát. Az öregedést a tudósok is különféle módon definiálják. A mai napig nincs egyetértés abban, hogy mi számít az öregkor alsó határának. Beköszöntének pontos idejét nem lehet éles határvonallal elválasztani, mert nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem egy fokozatos folyamat eredménye.