"A restaurálás olyan, mint a szőlőmetszés.
Az előző év hajtásait gyümölcs érlelésre bírni olyan,
mint múltunk emlékeit a jövő nemesítése céljával
a tudomány szolgálatába állítani."

Múzeumaink egyik alapvető feladata a kulturális örökség részét képező gyűjtemények megfelelő őrzése, konzerválása, illetve a tárgyak megismerése során szerzett információk rögzítése a jelen és a jövő kutatói számára.

Az ezt célzó műtárgyvédelmi tevékenység gyökerei visszanyúlnak a műgyűjtés kezdeteire, de valódi múzeumi szakmává - tudománnyá, esetenként művészetté - a 19. századtól kezdve fejlődött. Először a képzőművészeti (festészet, szobrászat) restaurálás művelése emelkedett magas színvonalra, majd a 20. század első évtizedeiben - a múzeumi gyűjtemények számának ugrásszerű növekedésével párhuzamosan - kialakult a karbantartás gyakorlatán túlmutató, természettudományos alapokon nyugvó, múzeumi műtárgyvédelmi tevékenység.

Mindez természetesen csak muzeológusok illetve magasan képzett restaurátorok együttes munkájával valósítható meg. A kezdeti nehézségek után a folyamatosan fejlődő muzeológiai, régészeti munka "kikövetelte" magának a hasonlóan magas szintű restaurátori munkavégzés feltételeinek megteremtését és e tevékenység folytatását. A Göcseji Múzeum műtárgyvédelem terén végzett munkája méltán nevezhető sikertörténetnek. E kiadványunk ebbe kívánja beavatni a kedves olvasót.

Vándor László