Előszó

Egy kápolna fönn a dombon nem ritka látvány. A mi kápolnánk is fönn a dombon áll, Óbudaváron. Nem egyedüli példány. 2010 tavaszán már közel kettőszáz ilyen kápolna van szerte a földkerekségen. A schönstatti kápolnák körülölelik a bolygót, amelyen már több mint hatmilliárdan élünk mi emberek. Ez a bolygó még nem az igazság és a szeretet birodalma.

A mi kápolnánk körül hazánk több településén kelettől nyugatig, északtól délig 200-250 család él, és élnek egyes személyek, akikről nagyobb részben tudjuk, másokról pedig feltételezzük, hogy kötődnek hozzá. Erről a kötődésről, e kötődés eddigi történelméről is szól ez a kis füzet, melyet a kedves Olvasó a kezében tart.

Kötődés sokféle van, és a kötődéseknek kihatásai vannak, s a kihatások kölcsönösek is. Vajon milyen kihatások érhetők tetten mindazoknál, akik érintkeznek a kápolnánkkal, és hogyan hatnak vissza a kápolnára?

Az érintkezés végső soron a mindenható és jóságos, szerető Istennel való érintkezés akar lenni. Miért van szükség "közbülső elemekre", személyekre és dolgokra? Kentenich atya az életből, az életfolyamatok törvényszerűségeiből olvassa ki a választ. Konkrétan: Máriánál látjuk az Istenhez tartozás példáját, a Máriához való ragaszkodásunk segítséget és biztonságot nyújt a Jóistenhez fűző kapcsolatunkban.

A kápolnába belépve megélhetjük, hogy milyen sok minden "beszél" nekünk az Istenhez fűző bensőséges kapcsolatról, kifejezi, közvetíti és előmozdítja azt. Ezt a mi kápolnánkban, az első magyar schönstatti leányszentélyben is sokan megéltük már, és óhajthatjuk, tehetünk azért, hogy még többen megéljék. Az igazságban és szeretetben történő növekedésünkkel járó nehézségeink, áldozataink felajánlásával hozzájárulhatunk a kápolnánkat körülvevő, a belőle áradó kegyelmi erőtér növekedéséhez.

Kentenich atya (1885-1968) 1967. december 27-én - tehát földi életének utolsó évében - tartott előadásában mondta:

"Az a véleményünk, hogy hívő módon bizonyíthatjuk, hogy a Jóisten azt a feladatot adta neki (ti. Máriának), hogy a szentélyeiből hozza létre az új embert és az új társadalmi rendet, amilyennek öröktől fogva a legújabb korra vonatkozóan eltervezte. (...) Ha tudni akarom, hogy schönstatti vagyok-e, fel kell tennem a kérdést magamnak, hogy meg vagyok-e hívő módon győződve a Szűzanyának erről a küldetéséről és a szentély küldetéséről."

Üzeni ezzel nekünk, a Magyar Schönstatt Családnak, és mindenkinek, aki érintkezik az óbudavári szentéllyel, hogy legyünk a Szűzanya munkatársai, segítsük építeni bolygónkon az igazság és szeretet birodalmát. Gyarlóságunk megélése, tudata adjon szárnyakat buzgó törekvésünknek és élessze fel határtalan bizalmunkat.

Óbudavár, 2010. Gyümölcsoltó Boldogasszony havában
Gódány Róbert és Rita