Előszó

Ez a kis kötet Kentenich atya válogatott gondolatait tartalmazza. Alapvető szempontokat jár körül, keresi életünk értelmét - keresztény szemszögből.

Mindenekelőtt Istenhez fűződő kapcsolatunkról szól, mely személyes kapcsolattá válik, ha mi is úgy akarjuk. Arról az útról szól, melyen kísérőnk személyesen az Isten, aki szeret minket, aki formál és nevel minket, aki kihozza belőlünk a legjobbat, és megmutatja nekünk, hogy miért vagyunk. Istennek szüksége van ránk. Ő, aki maga a Szeretet, el szeretné nyerni viszontszeretetünket.

Ezt a könyvecskét 19 évesen kaptam ajándékba. Ez volt első találkozásom Kentenich atya gondolataival és Schönstatt-tal.

Akkoriban intenzíven kerestem életem és egyáltalán a világtörténelem értelmét. Abban az időben nem voltam biztos benne, hogy kérdéseimre az egyházban találom meg a választ.

Kentenich atyának ezt a könyvecskéjét mohón olvastam el - többször is. Ha akkoriban nem is értettem meg mindent, nagyon sok kérdésemre mégis választ találtam benne. Kezdtem megsejteni, hogy valami egészen nagy dologról szól. Éreztem, hogy itt a teljességről van szó. Ez lényem legmélyén megérintett és megszólított. Jórészt ez az oka annak, hogy hivatásomat Schönstattban találtam meg, és hogy utamat Mária-nővérként járom.

Amikor most, sok év után átlapozom e könyvecskét, és megnézem, hogy mit húztam alá akkoriban, azt látom, hogy mindenekelőtt azokat a helyeket jelöltem meg, ahol az Isten ügye iránti teljes odaadásról van szó.

"Ha tényleg egészen Istené vagyok, ha Őt egész létemmel, szívem minden idegszálával szolgálni akarom, akkor bensőm legmélyén semmi sem nyugtalaníthat igazán, a legsúlyosabb megszégyenítés sem, ha képes vagyok azt mondani magamnak: ez eszköz ahhoz, hogy Istennek megmutassam: az övé vagyok, örömet akarok szerezni neki." (80. oldal)

"Vajon a szentmise az atyai akarat iránti maradéktalan odaadás forrása volt-e eddig számunkra az Üdvözítő által, Benne és Vele?" (79. oldal)

"A szentmisében egyesíthetem gyermeki odaadásomat az egyszülött Fiú végtelen önátadásával, és Vele együtt keringhetek az Atya körül." (80. oldal)

"A szüntelen ima a szív imája, a szív hajlandósága, hogy mindenütt igent mondjon arra, amit Isten akar, és nemet arra, amit saját kívánságaink követelnek a Jóistentől való eltávolodásunk miatt." (91. oldal)

"Lelkünk nem csak hasonlítani akar Istenhez, cselekedeteiben és gondolkodásában nem csak Istené akar lenni, hanem el akar Benne merülni, egy akar Vele lenni, amennyire ez egy teremtmény számára csak lehetséges." (91. oldal)

"Amikor a mennyei Atya szeret, akkor teljesen magáénak akar tudni engem. S mivel oly sok rossz van bennem, ez nem megy másként - fájdalmat kell okoznia, ha szeret. De ezt mint Atyám teszi. És ha nemes lélekkel Hozzá hű akarok maradni, a szenvedések közepette is biztosnak kell lennem benne: mindez szeretetből történik." (65. oldal)

"Az Atya jön és megmetszi a szőlőt, keresztet és szenvedést küld, hogy még szorosabb kapcsolatba kerüljünk az Üdvözítővel, és így több gyümölcsöt teremjünk a lelkek megmentésére." (67. oldal)

"A Jóisten egészen birtokolni akarja gyermekét, Ő »féltékeny« Isten. Nem hagy nekünk mindaddig nyugtot, amíg egészen szabaddá nem válunk önmagunktól." (66. oldal)

Szívből kívánom és kérem, hogy Kentenich atya szavain keresztül Isten hasonlóan mélyen és hatékonyan érintse meg e könyvecske minden magyar olvasójának szívét, és ajándékozzon nekik útmutatást és erőt.

2010. április 2-án,
az óbudavári Schönstatt-szentély
felszentelésének 5. évfordulóján

Gertrud-Maria Erhard nővér