Előszó

A társadalom egyre inkább igényli a nyitott és átlátható kormányzást, a társadalmi-gazdasági döntés-előkészítő, döntéshozatali folyamatban való részvételt. A konszenzuskeresés valójában egyidős a rendszerváltással, amelyet a 2004. évi európai uniós csatlakozás tovább erősített. "A nyitott kormányzás elvének elfogadása, a társadalmi egyeztetés fontosságának elvi szintű megfogalmazása, és a társadalmi aktivitás növelésére tett erőfeszítések hazánkban is abba az irányba hatnak, hogy a kormányzati, közigazgatási döntések hatékonysága és minősége növekedjék" - írta 2007 májusában a Társadalmi Egyeztetés Eljárási Normarendszere (TEEN) című civil kiadvány.

A TEEN program - melyet az Európai Bizottság is támogatott - szűkebben a civil párbeszéd hazai gyakorlatát vizsgálta, ugyanakkor új fejezettel gazdagította a hazai párbeszéd több mint másfél évtizedes intézményi tapasztalatait. Európai összefüggésekbe illesztve kitágította a társadalmi párbeszéd intézményrendszerét, teret nyitott a civil Magyarország és a mindenkori kormányzat közötti dialógusnak.

Kötetnyi irodalma van már annak, hogy a rendszerváltozást követően miként alakult ki és erősödött meg a munkaügyi kapcsolatok rendszere. A munka világának szereplői - a munkavállalók és szakszervezeteik, a munkáltatók, illetve érdekképviseleti szövetségeik, valamint az állam, mint szabályozó és esetenként tárgyaló fél - olyan átfogó kapcsolatrendszerben működnek, amely az együttműködés fenntartására, a konfliktusok megelőzésére, illetve a kialakult konfliktusok megoldására irányul. A rendszerváltás óta ez a rendszer nem kevés változáson ment keresztül. Az intézményi módosulásokat befolyásolták a gazdasági élet változásai, a verseny- és a költségvetési szférában történő társadalmi mozgások.

Ma már evidencia, hogy a szociális partnerségre épülő érdekegyeztetési rendszer kiegyensúlyozza a munka világában feszültségeket keltő piaci hatásokat, elősegíti a szociális partnerek és a kormány közös érdekeinek érvényesülését, a munkabéke fenntartását. A szociális párbeszéd része az országos és a középszintű tárgyalások és megállapodások rendszere, ennek működése is.

Kiadványunk - a hazai makro- és mezoszinten működő társadalmi párbeszéd intézményeinek számbavételével - egységes szerkezetbe foglaltan ad átfogó képet és aktuális információkat a 2002 - 2010 közötti időszakról. A tartalmi munka tekintetében az utóbbi négy év tevékenységét mutatja be, így biztosítja a nyilvánosság és a kontroll lehetőségét, hiszen evidencia az is, hogy az érdemi társadalmi párbeszéd és érdekegyeztetés a hatékony kormányzás szükséges, de nem elégséges feltétele.

Magyarországon kiemelt jelenősége van az országos érdekegyeztetésnek

Az országos érdekegyeztetés nem jogi kérdés, valljuk egybehangzóan a szakszervezeti konföderációkkal és munkáltatói szövetségekkel, hiszen számtalanszor megtapasztaltuk, hogy az a felek elkötelezettségén és motivációján, együttműködési szándékán és a másik fél véleményének, álláspontjának figyelembevételén, az oldalak kompromisszum-készségén múlik.

A versenyszférában a háromoldalú tárgyalások legátfogóbb, országos fóruma az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), amelynek több mint két évtizedes múltra visszatekintő tevékenységére tagjai joggal lehetnek büszkék. 1988 decemberében Országos Érdekegyeztető Tanács néven, majd 1990-ben Érdekegyeztető Tanács (ÉT) néven alakult meg a hazai tripartit érdekegyeztetés kulcsintézménye, amely 1999-ben átadta helyét az Országos Munkaügyi Tanácsnak (OMT), és 2002-től ismét Országos Érdekegyeztető Tanácsként működött.

E "kulcsintézmény" keretei között 2002. július 26-án köttetett megállapodás a szociális partnerekkel az érdekegyeztetés rendszerének megújításáról, amelynek egyik hozadéka az országos érdekegyeztetésről szóló törvény 2006. december 11-ei elfogadása. Az akkor elfogadott törvényt - az ágazati szociális párbeszédről szóló törvénnyel együtt - a köztársasági elnök megküldte az Alkotmánybíróságnak normakontrollra, majd a módosított törvény 2009. augusztus 20-án lépett hatályba.

Az OÉT-hez hasonló súlyú a közszférában - közalkalmazottakat, köztisztviselőket, fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjait érintő - jövedelempolitikai, bérpolitikai, munkaügyi és foglalkoztatási kérdésekkel foglalkozó makroszintű testület az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT).

A 2002. júliusi Megállapodás kiemelt célként fogalmazta meg a középszintű érdekegyeztető fórumok megerősítését, valamint az autonóm társadalmi párbeszéd erősítését, az ágazati, területi és regionális érdekegyeztetési rendszer fejlesztését és hatékonyabbá tételét is. Ennek keretében jött létre - 2002-2004 évben Phare program keretében - a versenyszférát lefedő ágazati párbeszéd bizottságok (ÁPB) rendszere. A hazai ÁPB-k létrehozásában érvényesült az európai minta; az európai ágazati szociális párbeszéd a katalizátora volt annak a folyamatnak, amelyben a szereplők önszerveződés útján, érdekeiktől vezérelten olyan új intézményt hoztak létre, amely lehetővé teszi az ágazati szociális partnerek számára szakmai és szociális érdekeik érvényesítését.

Az ÁPB-k sikeres működése kiszámíthatóbbá teszi az ágazati munkaügyi kapcsolatokat, elősegíti az ágazati szociális partnerek közötti párbeszédet, az ágazati kollektív szerződések kötését és kiterjesztését. Az ÁPB-k alkalmasak arra, hogy a szociális partnerek a kompetenciájukba tartozó területeken megvitassák az ágazatukat érintő kérdéseket, közös projekteket kezdeményezzenek és részt vegyenek az európai ágazati szociális párbeszéd bizottságok munkájában, így közvetlenül az európai integráció aktív résztvevői legyenek.

A társadalmi párbeszéd intézményrendszere kiépítésében hasonló "mérföldkő" volt a 2002. évi Megállapodásban rögzített GSZT létrehozása is. A Megállapodás szerint "az átfogó nemzeti stratégiai célok és programok egyeztetésének konzultatív fóruma a Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT), amelynek munkájában részt vesznek - a munkáltatói, a munkavállalói érdekképviseletek mellett - a gazdasági, társadalmi élet meghatározó szervezetei és képviselői". A nemzeti konzultációs fórum 2004. augusztus 24-én alakult meg, a GSZT-ben a szociális partnerek mellett a tudományos élet reprezentánsai, valamint a civil szféra képviselői is oldalt alkotnak. Az Adattár - GSZT Titkársága által közölt - információi jól jelzik az elmúlt öt és fél év eredményeit, különösen az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal (EGSZB) kialakított szakmai munkakapcsolatát. Erre építeni lehet a 2011. első félévi magyar EU elnökséggel kapcsolatos feladatok ellátása során is.

Az Adattár azonban hiányos lenne, ha csak a kormányzati politika alakításában résztvevő intézményeket mutatná be, ezért is került az első fejezetbe a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT), mint az Országgyűlés Elnöke által 2008-ban létrehozott intézmény, amely működése során stratégiai partnerre talált a GSZT-ben.

Áttekintve a közel száz működő makro- és középszintű érdekegyeztető intézményt, nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a társadalmi párbeszéd intézményrendszere kiépült hazánkban. Mivel első alkalommal készül hazánkban ilyen tartalmú és célú kiadvány, belátjuk, van még mit tökéletesíteni a minisztériumok által rendelkezésre bocsájtott információk egységesítésében, amint a kiadvány megjelenítésében is. Kutatás tárgya lehet a társadalmi párbeszéd hatásainak, hatékonyságának vizsgálata, a "távolság-csökkentő" kormányzati munka jellemzőinek számbavétele. Az Adattár - a műfaj keretei között maradva - egy ilyen kutatás kiindulópontja lehet, de nem tartalmaz a rendszer működéséről szóló, értékelő tanulmányokat, miután annak megítélése, hogy mennyire hatékonyan működik ez az intézményrendszer, nem kormányzati kompetencia.

A magunk részéről hatékony párbeszédre törekedtünk az elmúlt nyolc év során. Most azzal a meggyőződéssel ajánlhatom az Adattárat minden érdeklődőnek, hogy nemcsak egy szerteágazó intézményrendszer aktuális és hiteles adatait láthatják itt, hanem a társadalmi párbeszéd kultúrájának fejlesztésére irányuló kormányzati tevékenység eredményeit is.

Budapest, 2010. március 15.
Kiss Péter
miniszter