Fülszöveg

Életemben először 1976-ban siettem. Akkor megszületni, azóta pedig állandóan, mindenhová sietek, és mégis mindig elkések mindenhonnan. A könyv címe tömören képvisel és leír, hisz velem minden vagy később, vagy hamarabb történik, mint másokkal. Külső vagy belső környezetemben egyaránt.

Sietve próbáltam ki például azt is, hogyan tudnék ábrázolni. Bármit: külső, belső képet, érzelmet, történést, éles fényt vagy mély sötétet. Mikor pedig rájöttem, hogy a rajzzal vagy képpel történő ábrázolás nem erős oldalam, sietve kerestem egy új, a két kifejezésmódot kibékítő megoldást, így jutottam el a versírásig. Kezdeti kísérleteim rávezettek arra, hogy versben tökéletesen le lehet képezni mindazt, ami bennem, körülöttem, általam vagy nélkülem történik, maga a leképzés pedig fényképszerűre sikeredett.

Ily módon, ha sietve címkéznem kellene ezeket a verseket, akkor inkább fotográfiákhoz hasonlítanám őket, s szerepük legfőképpen a megörökítés, a pillanatok kimerevítése, azoknak éveken történő átmentése.

A képzeletbeli teleobjektívet tetszés szerint lehet befele - érzelmek, hangulatok felé - vagy éppen kifele - tájak, környezet - irányítani, közel- vagy távolképet készíteni, illetve lehetővé teszi az időben való előre-, hátra-mozgást is. A használt szűrő erősen szubjektív, a képek néha kicsinyített és fordított állásúak, a felbontással való játszadozás miatt pedig a hattyú néha kiskacsának, illetve fordítva tűnik.

A könyv tehát ezeknek a szubjektív vers-fényképeknek az albuma, én pedig a majd tízéves anyag olvasása közben, képről képre haladva, sietve bemutatkozom. Kellemes lapozást!

Ady András