Előszó

A Biblia évében, az Isten népének családi ünnepén született meg a Hegyaljai Alkotók Társulása Egyesület, a Magyar Alkotók Internetes Társulása Közhasznú Egyesület Éltető forrás című antológiája. A kéziratban a teremtett világ apró csodái: az írott szó, gondolatok, képzőművészeti alkotások kelnek önálló életre. Megtapasztaltam az alkotásokban rejlő hitet, mely éltető ereje az egyháznak, tápláléka, kiapadhatatlan forrása a léleknek, az ember élni és tenni akarásának. A harmadik évezredben az ember embernek farkasává vált, szavunk gyapjúja megpörkölődött és a kihunyt tüzek felett vijjog a szél. A költők-írók lázadó Krisztusként emelik fel szavukat korunk közönyössége, igazságtalansága ellen. Az alkotók, Isten által adott tehetség mérhetetlen súlyával a kétségbeesés- bizakodás leplébe burkolózva, keresik az emberi élet értelmét, célját, küldetését. Az útkeresés poklát bejárva kutatják azt a fényt, amely megvilágítja a világot és a sötétséget. Szélmalomharcot vívnak a kételkedőkkel, a gáncsoskodókkal, a jövőt temetni akarókkal.

A Parnasszus magaslatát ostromló por és a végtelenség fiai megsebzett lélekkel átérzik a világ fájdalmát, az emberi élet szomorú mulandóságát. Az értelem vértanúiként meglátják a hamu alatt az arany csillogását, az élet zsivajában meghallják az emberi szót. Tudják, hogy nehezen lélegzik a Világ, hallják a jövő súlyos léptének dobbanását. A XXI. század énekmondói fennen hirdetik, hogy csak tiszta forrásból fakadhat az élet vize, és nem költészet az, amelyben nincs gondolat, hit, elme és érzelem. Wass Alberttel egyetértve hisznek az igazság eljövetelében:

...megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett azonképpen arat...

Életképeket villantanak fel:

Ázott bárányok sírnak a zárt karám előtt,
éhes farkas falka egymást marja, hogy ki egyen előbb...

A verssorokban életre kel a madárcsicsergős tavasz, a lángtarajú nyár, a gyümölcsízű aranybarna ősz, a jégcsap szívű tél. Lángot vet a csípők vad mozgása, szemek huncut mosolygása. Felvillan a mindig adó és sohasem kérő anyakép.

Az antológia írott szavait, az értelem hangját beszédes művészi alkotások teszik még gazdagabbá. Öröm, bánat, megszenvedett őszinteség fogalmazódik meg képekbe zárva. Az egymásba fonódó vonalak, a varázslatos erejű színek jelképei az ifjúságnak, harcnak, békességnek, a szakadatlan küzdelemnek és az örök életnek. Az értünk szenvedő, és értünk feltámadó töviskoszorús Krisztus megbocsátóan tekint ránk. A Turulmadár óvón széttárja szárnyait. Halljuk a madarak csicsergését, fák, lombok, vizek suttogását, érezzük a virágok illatát. A Reneszánsz évében életre keltek Simon M. Veronika Munkácsy-érmes festőművész keze nyomán a reneszánsz szellemóriásainak, héroszainak arcképei. Tanúi lehetünk az alkotó emberek optimizmusának, akik életútjuk során megtapasztalták a tél utáni virágfakadás örömét és az örök élet titkát. Az önálló életre keltés tudományát elsajátítva bemutatják a világot olyannak, amilyennek ők látják, vagy amilyennek szeretnék látni. Szent meggyőződésem, hogy a költők-írók-alkotók szavuk erejével, gondolataik gazdagságával, ecsetvonásaik életre keltésével, érzelmeik csendes válaszával nyomot hagynak a világban, az emberek szívében és gondolataiban.

Köszönetet mondva a XXI. század énekmondóinak és alkotóinak, jó szívvel ajánlom a tisztelt olvasók, az irodalom- és művészetbarátok figyelmébe, a Biblia és a Reneszánsz évében, Wass Albert születésének 100. évfordulóján megszületett Éltető forrás c. antológiát!

Szerencs, 2008. november hó

Uray Attiláné
lektor