Immáron két évtizede élünk együtt a HIV-fertőzés és az AIDS fenyegetésével. Eljött az ideje a tapasztalatok összegzésének, a jövő feladatai stratégiai végiggondolásának. Van mire építenünk. A hazai HIV/AIDS-fertőzöttséget mutató számadatok nemzetközi összehasonlításban kedvezők, támaszkodhatunk a hazai megelőzés és ellátás eddigi sikeres tapasztalataira, a Nemzeti AIDS Bizottság tevékenységére, a tárcaközi együttműködés meglévő kereteire, számos kiváló szakember tudására. A Nemzeti Népegészségügyi Program szakmai-politikai hátteret nyújt, hazánk európai uniós csatlakozása ösztönzőleg hat e téren is a távlati, átgondolt cselekvési program kialakítására.

A magyar gazdaság és társadalom jelenlegi állapotában, az egészségügy átalakítási folyamatában reálisan az évtized végéig gondolkodhatunk, tervezhetünk előre. A stratégia alapvető célja, hogy csökkenjen az új HIV-fertőzések száma, és javuljon a diagnosztizált fertőzések aránya.

Az ENSZ Közgyűlése 2000 szeptemberében fogadta el a Millenniumi Célokat. Ezek mindegyike összefügg az AIDS elleni küzdelemmel, és a 6. cél kifejezetten erre irányul. Ennek alapján az ENSZ Közgyűlése egyhangúan fogadta el 2001 júniusában azt a nyilatkozatot, amely a HIV/AIDS-járvány elleni küzdelem alapvető keretéül szolgál. Célrendszere átfogja a védekezés valamennyi területét, lehetőségét, programot és mércét kínál a nemzeti tevékenység számára. Új megközelítésekre ösztönöz az AIDS kihívásával szemben. Hangsúlyozza a kormányzati felelősséget, a civil társadalommal, a magánszektorral, a megbetegedettekkel való együttműködés szükségességét. Kiemeli az ágazatközi együttműködés igényét, a megelőzés és az ellátás egységes szemléletét.

A deklaráció nemzeti válaszra hív fel a következő területeken:

- kockázatkezelés, a veszélyeztetettség csökkentése, megelőzés, ellátás, támasz és a negatív hatások mérséklése;

- az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása és érvényesítése;

- a diszkrimináció megszüntetése, a megbélyegzés és a kirekesztés elleni küzdelem;

- nemek és korcsoportok szerinti sajátos megközelítések alkalmazása;

- partneri kapcsolat a civil szervezetekkel és az üzleti szektorral;

- törekvés a lehető legjobb egészségre, az egészségügyi, oktatási és jogi rendszer erősítése;

- a HIV/AIDS-szel élő emberek, a kockázatoknak kitett csoportok támogatása;

- megfelelő támogatás a nemzeti költségvetésből.

A hazai stratégia az ENSZ deklarációját kiindulópontul fogadja el a magyar sajátosságok figyelembevételével. Stratégiánkban ezért a kockázatok felderítésére és kialakulásuk okaira összpontosítunk. Hazánkban még van rá esély, hogy meg tudjuk akadályozni az ismert negatív spirál kialakulását. Mindez összhangban van az Európai Unió 2003-2008-as Népegészségügyi Akciótervével, a 2004-ben elfogadott Dublini Deklarációval.

A Nemzeti AIDS Stratégia a hazai népegészségügyi program egészére támaszkodik, épít a Nemzeti Drogstratégiára, a szociál-, oktatás- és ifjúságpolitikai elképzelésekre. A népegészségügyi program külön fejezete tartalmazza az AIDS és más szexuális úton terjedő betegségek megelőzését. Kiemelt jelentősége van stratégiánk szempontjából az ifjúság egészségfejlesztésének az iskolán belül és azon kívül. A másik különösen fontos programirány az egészségi állapotban megnyilvánuló társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése, a hátrányos helyzetű csoportok életkilátásainak, egészségi állapotának, életmódjának javítása.

A Nemzeti AIDS Stratégia a meglévő helyzet elemzéséből indul ki. Áttekinti a megelőzés stratégiai feladatait, az ifjúság, illetve az egyes veszélyeztetett csoportok szemszögéből. Kitér a szociális kihívásokra, a szűrés, az ellátás, az oktatás, a képzés és a monitorozás kérdéseire. Szakmailag interdiszciplináris szemléletmódra támaszkodik, ötvözve az orvos-szakmai, epidemiológiai, társadalomtudományi és egészségpolitikai megfontolásokat. Összegzi a főbb stratégiai célokat és a várható eredményeket.

Egy átgondolt stratégia jó kiindulópontja a hatékony cselekvésnek. Megvalósítása kormányzati elkötelezettséget, tárcaközi együttműködést, az egészségügy hatékony működését, az önkormányzatokkal, a civil szervezetekkel, a gazdasági szereplőkkel, a médiával való közös munkát, az egyes emberek s a lakosság részvételét feltételezi.