
CÍMLAP
Lenhossék Mihály
Az ember helye a természetben
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
Az ember mint értelmi lény
A lelki élet autonómiája
Ignoramus
Az ember mint az állatország tagja
Ember és majom
Származástan
Csökevényes szervek, mint az ember állati származásának bizonyítékai
Fejlődéstani bizonyítékok
Atavizmusok
Az emberi test jellemző tulajdonságai
Az ember egyenes testtartásáról
Az egyenes testtartás keletkezéséről
Az egyenes testtartás következményei az ember szervezetében
Az ember agyvelejéről
Agysúly az emberen és állaton
Az agyféltekékről
Az agykéreg szférái
Asszociációs központok az agyvelőben
A homlokkarélyról
Az emberi agyvelő hatalmas fejlődésének következményei
Az ember és állat gégéje
Az ember testének szőrtelensége
Származástan
A szelekció-tan elégtelensége
Megszabott irányú fejlődés
Az ember törzsfája
Elméletek az emberi nem fejlődéséről
Haeckel
Schwalbe
Klaatsch
Hubrecht
Kollmann
Az ember palaeontológiája
Az emberi nem megjelenésének ideje a földön
Eolith-kérdés
A jégkorszakról
Európa a diluvium idején
Magyarország a jégkorszakban
A jégkorszak állatvilága
Postglaciális korszak
A jégkorszak tartama s az emberi nem kora
Pithecanthropus erectus
Heidelbergi állkapocs
Piltdowni koponyatöredék
Homo Neandertalensis
A spy-i koponyák
Krapinai lelet
A gibraltári koponya
Homo Mousteriensis
Homo Chapellensis
La Ferrassie-i csontlelet
Charente-i lelet
Neandervölgyi típusú állkapcsok
A neandervölgyi ember jellemzése
Külön species, vagy alacsonyrendű rassz?
A neandervölgyi ember eltűnése
A jégkorszak végének "recens" emberfajtái
Homo Aurignacensis
Grimaldi-rassz
Crô-magnoni ember
Furfooz-rassz
Az emberi fejlődés eredménye
Az emberiség jövője
Automatikus fejlődés
A természetes szelekció többé nem szerepelhet
Eugénika
Bevezetés
Nevezetes kis könyv érte meg 1913-ban félszázados jubileumát: Huxley Th. H.
híres értekezése "Az ember helyéről a természetben." Ennek a könyvecskének
az ad szinte történelmi jelentőséget, hogy ebben tárgyalja Huxley először
az ember származásának és az állatvilághoz való viszonyának nagy kérdéseit
Darwin tana értelmében. Maga az a szinte szállóigévé lett kifejezés is,
hogy "az ember helye a természetben" ebből a jeles értekezésből kelt
szárnyra.
Huxley ezzel eléje vágott Darwinnak, aki négy évvel előbb, 1859-ben
megjelent első alapvető művében az ember származását nem érintette, még
pedig, miként egy későbbi munkájának előszavában mondja, azért nem,
mert félt attól, hogy e kényes ügy felvetésével növeli a tana elleni
elfogultságot. Csak jóval későbben, 1875-ben szánta reá magát Darwin, hogy
kifejtse nézeteit erről a kérdésről, évekkel, miután már nemcsak Huxley,
hanem mások is, mint Rolle (1866), Haeckel (1866-68), Büchner (1868)
kiterjesztették az ő elméletét az emberre is.
Huxley óta az a nagy probléma, melyet a jeles angol biológus "a kérdések
kérdésének" nevez, hogy mi is hát voltaképen az ember, honnan jön s milyen
viszonyban van a körülötte élő szerves világhoz, állandóan foglalkoztatja
az ember kutató és tépelődő elméjét. S valóban lehet-e ennél magasztosabb
célja, méltóbb tárgya a mindent kutatásai körébe vonó tudománynak és
bölcselkedésnek? Ámde itt is elénk tárul a nagyratörő emberi igyekezetek
közös sorsa: a korlátozottság. Az ember valami nagy célt tűz maga elé s
első felbuzdulásában azt hiszi, hogy azt, bár ereje megfeszítésével, de
egyenes úton el is tudja majd érni. S ime már az első lépések után eléje
tornyosulnak a nem várt, legyőzhetetlen nehézségek. A kishitű visszafordul,
a vakmerő nekivág az akadálynak, de vesztére, mert csakhamar zátonyra jut;
az okos, számbavéve az adott körülményeket, megkerüli az akadályt s így,
bár kerülő úton is, de mégis csak célhoz ér; igaz ugyan, hogy az elért
eredmény sokkal szerényebb keretű a célba vett feladatnál, sőt legtöbbször
messze elmarad mögötte.