[...]

Sorozatunkat a Jókai-, korábban Ehrenfeld-kódexszel kezdjük. A vele való megindulást nemcsak az magyarázza, hogy benne az első ismert írott magyar könyvet becsültük meg. Ilyen különlegességén kívül emlékünket egy kedvező körülmény juttatta az elsőséghez. - Néhányunkat, akik a Magyarságtudományi Intézet ilyen természetű ügyeit első sorban intézni szoktuk, bizonyos idő óta már foglalkoztatott a gondolat, hogy jó volna némely kódexünket hasonmásban napvilágra hozni. Azonban, hogy a tervezgetés egy kiadványban már most testet öltött, annak az érdeme kiváltképen Lotz János egyetemi magántanáré, a Stockholmi Magyar Intézet igazgatójáé. Lotz, aki évek óta szeretettel és eredményesen foglalkozik a Jókai-kódexszel, azt javasolta, hogy a Magyarságtudományi Intézet és a Stockholmi Magyar Intézet közösen adja ki hasonmásban a kódexet. Erre határoztuk el, hogy a kiadványt megcsináljuk, mégpedig úgy, hogy a két intézet felét-felét vállalja a költségnek. - Lotznak egyébként jelentős szerepe volt a kiadási munkálatok előkészítésében is. Azonkívül dr. Sárkány Oszkárnak, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi-Könyvtárához beosztott gimnáziumi tanárnak a segítségével sikeresen tevékenykedett a kódex leírására vonatkozó egyes részletkérdések felderítése körül.

A kiadás technikai műveletét igen nagy ötletességgel és minden elismerést megérdemlő gonddal Szabó Dénes, a Magyarságtudományi Intézethez beosztott gimnáziumi tanár irányította és ellenőrizte. Ugyancsak ő volt az. aki dr. Bartoniek Emma magyar nemzeti múzeumi főkönyvtárnok gazdag tudásának igénybevételével a kódexet tüzetesen átvizsgálta, és róla való ismereteinket több új értékes adalékkal gazdagította.

A kódex újabb áttanulmányozásának eredményeit az alább következő tájékoztatóban a Volf Györgytől ellenőrzés után átvett ismertetéshez kapcsoljuk hozzá. Ezeknek, valamint az emlékre vonatkozó egyéb tudnivalóknak az összefoglalása Szabó Dénes munkája.

Midőn e kiadványunkat útjára bocsátjuk, köszönetünket kell kifejeznünk dr. Fitz József egyetemi c. ny. rk. tanár úrnak, az Országos Széchenyi-Könyvtár főigazgatójának, hogy a gondjára bízott gyűjtemény egyik legféltettebb kincsét teljes megértéssel a kiadáshoz rendelkezésünkre bocsátotta. Hálánkat nyilvánítjuk dr. Bartoniek Emma úrnőnek, aki a kódex használatában és megvizsgálásában a legnagyobb készséggel támogatott bennünket, továbbá dr. Sárkány Oszkár úrnak, aki nemcsak a kódex tanulmányozásából vette ki a részét, hanem a kiadás alapjául szolgáló fényképezés során vállalta a nem csekély fáradsággal járó felügyeletet is.

Pais Dezső