Fülszöveg

Az önéletírás első kötetében (Mostoha éveim) harmincöt éves fejjel tévedt vissza az író "az önéletrajzok édenébe", a gyermekkorba. De vajon éden-e ez annak, aki ötéves korától nagykorúságáig a nyomor szinte minden fokozatát átéli egy ördögien kapzsi és közönséges mostoha "kegyelemkenyerén"? Annak, aki szinte egy romantikus ponyvaregénybe beillő törvénytelen származás részleteiről kamaszkorában értesül? Aki csupán egy álomvilágot, mélybe süllyedt emlékképeket őriz az elveszett paradicsomról: anyáról, kastélyról, parkról és hattyúkról?

A garabonciás diák-ban elcsitulnak az élet nyomasztó izgalmai. Az írói indulás regénye ez, a belső arc kialakulása. S míg az első tétova sikerekről, megrázó kudarcokról és továbblendülésekről olvashatunk, máris a történelem lapjait forgatjuk. A harminckilenc-negyvenes évek pesti életét varázsolják elénk a dokumentum értékű adatok kor- és pályatársakról, "irodalmi bandákról", magáról a városról. Szellemi központokról éppúgy, mint a nyomor helyszíneiről: az ingyen konyhák, ágybérletek, cselédszobák világáról. Arról a millió nyüzsgő, fortyogó hatásról, amely körülvette és felnevelte.

Végül a mű harmadik része a szerelem izgalmas regénye: az 1946-64 közötti életszakaszt felelevenítő Eszter.

Páratlanul érdekes írói kísérlet Végh György három testes önéletrajzi kötete. A regény, a memoár, a napló, a vallomás és az esszé prózatechnikai eljárásainak ötvözete. Egyedüli és lenyűgöző a feltárulkozása, lázas és szertelen csapongásai ennek az írónak, aki szinte clochard-i életformából tudott nyújtózni a nyugatos nemzedék élet- és stíluseszményei felé.