Előszó

A magyar irodalomtudomány történetének feldolgozása több mint százötven éves múltra tekint vissza, ez a terület azonban soha nem tartozott a kutatás központi kérdései közé. Az érintett témakörök és szerzők közül alig egy-kettőnek van korszerű monográfiája. Kenyeres Imre 1934-es áttekintő tanulmánya óta jórészt csupán részvizsgálatok, forráskiadások és programadó tanulmányok születtek, melyekből fi néhány kivételtől eltekintve fi hiányzik a közös koncepció. A kutatók között ma sincs egyetértés a historia litteraria fogalmának folyamatosan változó tartalmát és értelmezését illetően.

A téma jelentőségét elsősorban az adja, hogy a XVIII. század fordulópont az irodalomtudomány és kritika történetében: a grammatikafi-poétikafi-retorika által meghatározott humaniórák területén megjelennek az esztétikai szemlélet csírái és a mai értelemben vett irodalomtudomány előzményei. Az ilyen típusú kutatások segítségével ragadható meg a legkézzelfoghatóbban az irodalomtudomány önrefiexiója és a kánonképződés folyamata. A historia litteraria története feltárja a mindenkori irodalomszemlélet összetevőit, megvilágítja az irodalomtörténeti és -kritikai folyamatok alakulását, s jelentős mértékben hozzájárul az irodalomról való nyilvános gondolkodás formáinak, szerkezetének és funkcióinak tisztázásához. Új megvilágításba helyez ismertnek gondolt műveket, s új szempontokat szolgáltat a korszak irodalmi gondolkodásának pontosabb megismeréséhez.

A bibliográfia összeállításában a historia litterariának mint az irodalomtudomány és az irodalomtörténeti kánon megalapozójának a felfogásából indultunk ki. Ez a meghatározás bizonyos szűkítést jelent a historia litteraria korábbi definíciójához képest, mely az egész írásbeli műveltség történetét magában foglalta. A vállalkozás fő célja, hogy feltárja a magyarországi irodalomtörténetírás XVIII. századi szakaszának forrásait és az ezekre vonatkozó szakirodalmat, s előkészítse a téma monografikus feldolgozását. Összeállítását az tette szükségessé, hogy Tarnai Andor halálával félbeszakadt az irodalomtudományi és kritikai műfajok XVIII. századi történetének szervezett kutatása, s bizonytalanná vált az MTA Irodalomtudományi Intézetében készülő Irodalomtudomány és kritika c. könyvsorozat megfelelő köteteinek elkészítése. A kutatás az Intézetben több évtizede folyó programba illeszkedik, melynek eredményes lezárása az egész magyar irodalomtudomány érdeke.

Az előbbiekből következően a bibliográfia gyűjtőköre az irodalomtörténeti hagyomány tudatos feltárásával, gyűjtésével, kiadásával, feldolgozásával és értelmezésével kapcsolatos kéziratos, nyomtatott források és az ezekre vonatkozó szakirodalom. Időben körülbelül a Burius-testvérek működésétől Pápay Sámuel munkájának megjelenéséig terjedő időszakot öleli fel. Ismeretes, hogy a XVIII. század nagy részében a múlt irodalmi igénnyel megfogalmazott emlékeivel foglalkozó személyek és intézmények tevékenységi köre tágabb az irodalomtudomány mai fogalmánál, a bibliográfiai számbavétel első szakaszában azonban célszerűnek látszott szűkíteni az anyaggyűjtést. A historia litteraria fenti meghatározásából következően a bibliográfia nem tartalmazza az irodalomelméleti és kritikai törekvések, az irodalomtörténet és - elmélet, a kritika, az irodalmi gyakorlat és a közönség kapcsolatrendszerének az adott időszakra vonatkozó forrásanyagát és szakirodalmát. Az érintkező tudományterületekről (nyelvtudomány, egyháztörténet, történettudomány, honismeret stb.) csak azt közli, ami nélkülözhetetlen az irodalomtörténetírás fejlődésének nyomon követéséhez. Ugyanezen meggondolásból nem vettük fel a bibliográfiába a történeti forrásművek XVIII. századi kiadásait és a kor műgyűjtésére vonatkozó szakirodalmat.

Az adatgyűjtésben és a válogatásban nem a mennyiség, hanem a minőség szempontjait részesítettük előnyben. A válogatás különböző szerzői szándékkal íródott, egymástól jelentősen eltérő kvalitású, eltérő eszmetörténeti, társadalmi, egzisztenciális és irodalmi helyzetben keletkezett műveket ölel fel. Az adatfelvételben lehetőség szerint törekedtünk az autopsziára, de ez részben az idő, részben a technikai feltételek hiánya miatt nem minden esetben valósulhatott meg. A bibliográfia szerkezetének kialakításában az áttekinthetőséget tartottuk szem előtt. A kutatás jelenlegi állapotában nem látszott célravezetőnek ennél differenciáltabb, például tematikus csoportosítás kialakítása. Az adatgyűjtést kísérletképpen igyekeztünk kiterjeszteni a kéziratos forrásokra is, ezen a téren azonban még különösen sok a tennivaló. Ezért is örvendetes, hogy Balázs Mihály szegedi kutatócsoportja tervbe vette a historia litteraria körébe tartozó korai erdélyi kéziratos források feltárását. A további fontos feladatok közé tartozik az irodalmi érdekű közléseket tartalmazó XVIII. századi hazai és külföldi folyóiratok vonatkozó anyagának módszeres feldolgozása. Az előmunkálatokat a Historia litteraria. A magyar irodalomtudomány és kritika története 1701-1772 c., T 29053 ny. sz. OTKA-pályázat keretében végeztük, az összeállítás az ugyanezen című, T 46690 ny. sz. OTKA-kutatás első évében történt. A munka első kísérlet és sem a források, sem a szakirodalom összegyűjtése nem tekinthető lezártnak. A bibliográfia on-line változatát folyamatosan bővítjük és az MTA Irodalomtudományi Intézete XVIII. Századi Osztályának honlapján hozzáférhetővé tesszük. Kérem a Kollégákat, hogy aki érdemi adatokkal szeretné segíteni a bibliográfia teljesebbé tételét, a következő elektronikus levélcímre juttassa el ezeket: xviii@iti.mta.hu

Minden segítséget előre is nagyon köszönünk. Külön köszönöm a bibliográfia lektorainak, Kecskeméti Gábornak, Knapp Évának és Szelestei N. Lászlónak, hogy kritikai megjegyzéseikkel segítették a munka elkészítését.

Tüskés Gábor