Tétel adatlapja

CÍMLAP

Gyárfás Elemér

Bethlen Miklós kancellár, 1642-1716

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Előszó

Bethlen Miklós magánélete

I. Az önálló fejedelemség hanyatlása
A bujdosók problémája
Bánfi Dénes tragédiája
Béldi Pál tragédiája
Magyarországi hadjáratok

II. A Habsburg-uralom kiterjesztése Erdélyre
A Moribunda Transsylvania
A Diploma Leopoldianum

III. Bethlen Miklós, mint cancellarius
Tárgyalások a katholikusokkal és szászokkal
A Resolutio Alvinczyana
II. Apafi Mihály házassága
Veterani halála
Rabutin
II. Apafi Mihály sorsa

IV. A karlovici béke
Az erdélyi románok uniója
A közjövedelmek kezelésének átvétele
A gubernium kormányzási rendszere
A három nemzet közötti "controversiák"
II. Rákóczi Ferenc föllépése
A Noé galambja

Epilogus

Okmánytár
Instructio
A Diploma Leopoldianum szövege
A Noé galambja
Supplicatio
Rédei Júlia levele
Bethlen Miklós levelezése fogságából


Előszó

Nagy emberek kimagasló egyéniségének hatása nem szorítkozik csak kortársaikra, hanem átterjed a későbbi nemzedékekre is.

A kortársak közül való kiemelkedés fokmérője a nagy embereknek az az intuitív képessége, mely a reflektor fényével megvilágít előttük egész útszakaszokat, melyeken mások a saját pislákoló mécsesükkel csak lépésről-lépésre tudnak előre botorkálni és számtalanszor helytelen irányba tévednek. S a valódi nagy ember lángelméjének e sugárzó fénye nem alszik ki akkor sem, mikor a mulandó porhüvelyre rázáródik a koporsófödél, hanem azután is rávilágít nemzedékek, sőt évszázadok útjára.

A késői korok útjait megvilágosító eme általános hatás mellett, a nagy emberek példája egyénileg is rabul ejti s lebilincseli az őket követő nemzedék egyik-másik tagjának lelkét.

Nem egyforma hatással vannak reánk elődeink, hanem úgy érezzük néha, hogy egyikük-másikuk kilép a történelem kereteiből, felénk közeledik, kezünket megragadja, tekintetünket ráirányozza a saját életére, eszméire, törekvéseire s valóságosan rákényszerít arra, hogy gondolkodásunkban, elhatározásainkban, cselekvésünkben figyelmünkre méltassuk és számításba vegyük az ő élete folyásának tanulságait; az irányelveket, melyekért küzdött, az eszközöket, melyeknek sikereit köszönheté s a gátakat és akadályokat, melyek kudarcait eredményezték.

Valami gondviselésszerű kapcsolat van a letűnt kor nagy embere és késői utódai között, mely kapocs összefűzi lelküket s az utódot új meg új megihletésekkel a nagy egyéniség varázsa alatt tartja.

Kortársainkkal való megismerkedésnél is gyakran már az első találkozás alkalmával ösztönszerű rokonszenvet vagy ellenszenvet érzünk egyesek iránt s valami néha megsúgja nekünk, hogy akit most megismertünk, nem lesz közömbös előttünk, hanem elhatározó és tartós befolyást fog gyakorolni életünkre.

Ugyanez az érzésünk megvan a történelmi mult nagy alakjaival szemben is, akiknek egyike-másika az első megismerkedésnél fölkelti érdeklődésünket. Magunkhoz közel állónak érezzük. Igyekszünk belelátni gondolataiba és érzelemvilágába. Föllapozunk minden forrást, melyből jobban megismerhetjük. Keressük működésének ma is látható nyomait. Érdekel mindaz, mit róla megtudhatunk és tanításaiból útmutatásokat vonunk le saját életünkre és saját korunk küzdelmeire.

Az a férfiú, kinek egyéniségét, élete folyását és tragikus politikai sorsát az alábbiakban vázlatosan bemutatni igyekszem, mindenképpen méltó és érdemes arra, hogy éppen ma és éppen mi, erdélyi magyarok, érdeklődéssel tekintsünk fel reá, tanításait megszívleljük, sorsából okuljunk s ragaszkodó kegyelettel tekintsünk fel nemes alakjára.


×