
CÍMLAP
Gyárfás Elemér
Bethlen Miklós kancellár, 1642-1716
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Bethlen Miklós magánélete
I. Az önálló fejedelemség hanyatlása
A bujdosók problémája
Bánfi Dénes tragédiája
Béldi Pál tragédiája
Magyarországi hadjáratok
II. A Habsburg-uralom kiterjesztése Erdélyre
A Moribunda Transsylvania
A Diploma Leopoldianum
III. Bethlen Miklós, mint cancellarius
Tárgyalások a katholikusokkal és szászokkal
A Resolutio Alvinczyana
II. Apafi Mihály házassága
Veterani halála
Rabutin
II. Apafi Mihály sorsa
IV. A karlovici béke
Az erdélyi románok uniója
A közjövedelmek kezelésének átvétele
A gubernium kormányzási rendszere
A három nemzet közötti "controversiák"
II. Rákóczi Ferenc föllépése
A Noé galambja
Epilogus
Okmánytár
Instructio
A Diploma Leopoldianum szövege
A Noé galambja
Supplicatio
Rédei Júlia levele
Bethlen Miklós levelezése fogságából
Előszó
Nagy emberek kimagasló egyéniségének hatása nem szorítkozik csak
kortársaikra, hanem átterjed a későbbi nemzedékekre is.
A kortársak közül való kiemelkedés fokmérője a nagy embereknek az az
intuitív képessége, mely a reflektor fényével megvilágít előttük egész
útszakaszokat, melyeken mások a saját pislákoló mécsesükkel csak
lépésről-lépésre tudnak előre botorkálni és számtalanszor helytelen irányba
tévednek. S a valódi nagy ember lángelméjének e sugárzó fénye nem alszik ki
akkor sem, mikor a mulandó porhüvelyre rázáródik a koporsófödél, hanem
azután is rávilágít nemzedékek, sőt évszázadok útjára.
A késői korok útjait megvilágosító eme általános hatás mellett, a nagy
emberek példája egyénileg is rabul ejti s lebilincseli az őket követő
nemzedék egyik-másik tagjának lelkét.
Nem egyforma hatással vannak reánk elődeink, hanem úgy érezzük néha, hogy
egyikük-másikuk kilép a történelem kereteiből, felénk közeledik, kezünket
megragadja, tekintetünket ráirányozza a saját életére, eszméire,
törekvéseire s valóságosan rákényszerít arra, hogy gondolkodásunkban,
elhatározásainkban, cselekvésünkben figyelmünkre méltassuk és számításba
vegyük az ő élete folyásának tanulságait; az irányelveket, melyekért
küzdött, az eszközöket, melyeknek sikereit köszönheté s a gátakat és
akadályokat, melyek kudarcait eredményezték.
Valami gondviselésszerű kapcsolat van a letűnt kor nagy embere és késői
utódai között, mely kapocs összefűzi lelküket s az utódot új meg új
megihletésekkel a nagy egyéniség varázsa alatt tartja.
Kortársainkkal való megismerkedésnél is gyakran már az első találkozás
alkalmával ösztönszerű rokonszenvet vagy ellenszenvet érzünk egyesek iránt
s valami néha megsúgja nekünk, hogy akit most megismertünk, nem lesz
közömbös előttünk, hanem elhatározó és tartós befolyást fog gyakorolni
életünkre.
Ugyanez az érzésünk megvan a történelmi mult nagy alakjaival szemben is,
akiknek egyike-másika az első megismerkedésnél fölkelti érdeklődésünket.
Magunkhoz közel állónak érezzük. Igyekszünk belelátni gondolataiba és
érzelemvilágába. Föllapozunk minden forrást, melyből jobban megismerhetjük.
Keressük működésének ma is látható nyomait. Érdekel mindaz, mit róla
megtudhatunk és tanításaiból útmutatásokat vonunk le saját életünkre és
saját korunk küzdelmeire.
Az a férfiú, kinek egyéniségét, élete folyását és tragikus politikai sorsát
az alábbiakban vázlatosan bemutatni igyekszem, mindenképpen méltó és
érdemes arra, hogy éppen ma és éppen mi, erdélyi magyarok, érdeklődéssel
tekintsünk fel reá, tanításait megszívleljük, sorsából okuljunk s
ragaszkodó kegyelettel tekintsünk fel nemes alakjára.