Bevezetés

A Trianonban Magyarországtól elszakított erdélyi magyarságnak 1918 végétől kezdve a szakadatlan küzdelem jutott osztályrészül, küzdelem a létért és a magyar kultúráért. A helyzetet csak némileg is ismerők tudják, mibe került az azóta lefolyt tíz év Erdély magyarságának. Magyar vagyonok semmisültek meg, ezrek és ezrek vesztették el kenyéradó állásukat, családok ezrei váltak hontalanokká, magyar kultúrintézmények szűntek meg, a magyarság a reá zúdított közterhek súlya alatt roskad össze, a székely-magyarok százával kezdenek kivándorolni ősi otthonukból Amerikába. Mindez nem a kisebbségi helyzet természetes következményekép. Hisz ezt máskép is el lehet képzelni. Bizonyos, hogy Európa többi országaiban élő kisebbségek távolról sem ismerik ezt a sorsot, csak a Magyarországból alakított utódállamokban élő kisebbségeknek, - kifejezetten a magyarságnak szántak ilyet.

Messze vezetne ennek indító okait kutatni és nyiltan feltárni; ez nem is célja e könyvnek. A történelmi igazságszolgáltatás bizonyára e tekintetben is megteszi kötelességét.

Nem célja e könyvnek az se, hogy összeállítsa az erdélyi magyarság tízéves történelmét adatok és tényleírásokban, törvények és kormányrendeletekben, hatóságok és román közéleti tényezők eljárásaiban. Ennek hű egybeállítása, előzetes levéltári halmaz összegyűjtésével, köteteket igényelne s egyszerű előadása is egyes részeiben regény hatását keltené egy nép küzdelmei és szenvedéseiről, melyet a hatalom kezelői jónak látnak kivételes bánásmódban részesíteni. Ám a magyar nép magával hozott rendszereteténél, békés hajlamainál fogva e 10 év alatt állampolgári kötelességének teljesítésében példaadóan járt el, a végletekig loyalis volt az új állammal szemben; még urai se emelhettek kifogást állampolgári hűsége ellen.

E könyv a 10 év lefolyásából csupán egy kis részre kiván világot vetni: a magyar kisebbségi iskola érdekében kifejtett védekezésre a román beolvasztó iskolapolitikával szemben. E küzdelmet leghívebben azok az előterjesztések, emlékíratok, beadványok tárják fel, melyeket az erdélyi róm. kath. püspöki megye s a kisebbségi magyar hitfelekezetek, mint iskolafentartók, a román közoktatásügyi kormányhoz s más illetékes tényezőkhöz intéztek iskoláik védelmében. Ezek a történelmi okmányok egyben, az iskolán keresztül, rávilágítnak Románia kultúrviszonyaira, tehát közzétételük kultúrtörténelmi jelentőséggel is bír.

E sorok írója nem tarthatja magát illetékesnek arra, hogy az összes hitfelekeztek ily dokumentumait felölelje, csupán az erdélyi róm. kath. státus által benyújtott oly fontosabb íratokat közöl, amelyek elvi jelentőségűek, vagy történelmi hátterüknél fogva alkalmasak a kisebbségi iskolák helyzetének megvilágítására, esetleg történelmi kútforrásul szolgálhatnak. Kötelességének tekinti jelezni, hogy ezen íratokat hivatali állásából kifolyólag jórészt maga készítette; csak ott közöl esetleg mások által szerkeztett írásokat, ahol az ügyek összefüggése szükségessé teszi, amit a maga helyén meg is jegyez. A történelmi háttér megvilágítása nélkül az íratok egymagukban vagy egyáltalán nem volnának érthetők, vagy nem eléggé kifejezők. Előbb tehát az eseményeket ismerteti röviden, s ezek alapján, de külön, a második részben, közli az eseménynek megfelelő okiratot.