Előszó

Negyven év óta foglalkozom a Renan Ernő szerint legszebb ismeretkörrel, a görög kultúrával, s így örömmel ragadtam meg a Franklin-Társulat által felajánlott megtisztelő alkalmat, hogy a görög eszmékről, melyek irodalomban, művészetben, közéletben, tudományban és bölcseletben oly gazdagon sarjadoztak, összefoglaló áttekintést nyújtsak. A szép feladat azonban nagy felelősséggel jár; kellő szempontot kellett keresnem hozzá, hogy élesen elválasszam a jelentős, tehát kidomborítandó, és a jelentéktelenebb, tehát elhagyható vonásokat. Könnyebb lett volna a görög nép kultúráját fejlődésében és részleteiben ismertetnem, tekintet nélkül arra, hogy milyen hatással volt Európa műveltségére. Csakhogy így munkám sokkal terjedelmesebbé dagadt volna, mint amilyen a "Kultúra és Tudomány" sorozatában megjelentetik. Ezért választottam a gyakorlatibb szempontot.

E kis könyv kísérlet annak a feltüntetésére, miként hatott a görög szellem nemcsak az irodalomban és a különböző művészetekben, hanem a gondolkodás ama berkeiben is, hol a modern világ kétségbevonhatatlanul felsőbbségben érzi magát. De a következő rövid vázlatok azt akarják bizonyítani, hogy a görögök a gondolkodásban (épúgy a reális tudományokban, mint egyéb más területen) szintén komoly érdemeket szereztek; s ha nem fedezték is fel a gőz erejét és a villamosságot, olyan eredményeket értek el a mechanikában, melyeket modern mérnökök sem múltak felül, bármennyire magasztalják is a természeti erők fölött kivívott hatalmukat. Így nemcsak a görög forma, hanem a görög gondolkodás is a legremekebb látvány, melyben a világ valaha gyönyörködött.

Ne higyje azonban senki, hogy Winckelmann és a neohumanizmus szemüvegén nézem a görögöket. A múlt század hetvenes éveiben nálunk és Németországban egyetemi előadások és könyvek (így Burghardt Jakabéi is) eszményileg fogták fel a görög szellemi világot. De csakhamar megismerkedtem angol történetírók és filológusok műveivel, kik józanabb és gyakorlatibb álláspontot foglaltak el. Főleg Mahaffy J. P. könyvei, melyek azóta egész kis gyűjteménnyé szaporodtak, tárták fel reális színben a klasszikus kultúrát. Azt is tapasztaltam, hogy a világ már a múltért nem lelkesedik, csak azért, mert elmúlt. A tizenkilencedik század még "örök vágyat" érzett a klasszikus ókor iránt, mely a jelenkor lelkületét izgató titkokat végre mégis fel fogja tárni. Ma azonban senki sem hisz az ókor mindenhatóságában. A világ a maga lábára állott és előre szegzi tekintetét. De a megtett utat és kiinduló pontját, a görög szellem munkáját, annál inkább kell ismernie, hogy tudatosabban tűzhesse ki jövendő céljait. E páratlan hatású görög munka sokféle területein kiváló vezetőim voltak ez említett Mahaffy könyvei, s remélem, olyan világos képeket nyújtok az egyes fejezetekben, amilyeneket én kaptam belőlük, támogatva természetesen Meyer Eduárd, Wilamovitz, Diels, Gomperz, Heiberg és mások műveitől, melyeket a klasszikus világgal foglalkozók legszívesebben olvasgatnak.

Nagyon örülnék, ha ez a kis könyvem is olyan szíves fogadtatásra találna, mint "Klasszikus világ és modern műveltség" című tanulmányom (az Olcsó Könyvtárban) és a római kultúrát ismertető könyvem a jelen sorozatban. Így az én "trilógiám" - si licet magnis componere parva - eleven figyelmeztető volna, hogy intelligens ifjúságunk nevelésében a klasszikus ókor ápolása magyar műveltségünk alapjainak fenntartása és fejlesztése végett feltétlenül szükséges dolog.

Budapest, 1920 december 24.
Geréb József.