
CÍMLAP
Kenyeres Zoltán
Korok, pályák, művek
TARTALOM, ISMERTETŐ
Tartalom
Korok
Egy korszak geneziséről
Két uralkodó stílusmoduláció a premodern prózáig
Kérdések az etikumról és esztétikumról
A Nyugat periódusai
Nyugat-legendák és az etikai esztétizmus
A "harmadik nemzedék" fogadtatása
Az újholdas költészet, 1945-1948
Ezüstkor? Vaskor?
Pályák
Thuróczy János
Kazinczy Ferenc
Széchenyi István
Vázlat Horváth Jánosról
"A kettészakadt irodalom" és "az írástudók árulása"
Babits és a metafizikus hagyomány
Lukács György magyar tanulmányai 1945-ig
Weöres sándor irodalomszemlélete
Művek
Balázs Béla dialógusa
Kassák Lajos: Misilló királysága
Schöpflin Aladár: A pirosruhás nő
A Proust-recepció körül
Három Weöres-vers
Szabó Pál: Talpalatnyi föld
Sőtér István: Alligátor-ballada
Juhász Ferenc: A megváltó aranykard
Tandori Dezső: Töredék Hamletnek
Lengyel Péter: Cseréptörés
Esterházy Péter: Termelési regény (kisssregény)
Kertész Imre: Jegyzőkönyv - Esterházy Péter: Élet és irodalom
Ismertető
A kötet legkorábbi írása még a hatvanas években keletkezett, a legújabb pedig az ezredforduló után: több mint harmincöt év munkásságából válogat. Tartalmának íve a középkori krónikáktól, Thuróczy Jánostól a legutóbbi idők irodalmáig, Esterházy Péterig tart. Középpontjába mégis azt az irodalomtípust helyezi, amely a XX. század elején kezdett kibontakozni és a század második harmadáig meghatározó jellegű volt. Mindenekelőtt a Nyugat folyóirat íróköre és kora tartozik ide: az a fajta irodalom, amely mögött még a kanti-goethei humanizmus áll, még metafizikus értékeket keres, és úgy képzeli, hogy a világ egy Egész. Az irodalmat már nem kívánja alávetni rajta kívül lévő céloknak, intézményeknek és ideáknak, de az esztétikumot és a művészetteremtést erkölcsi, etikai cselekedetnek tekinti. A kötetben szereplő tanulmányok ennek az irodalomnak a jellegzetességeit és belső sokféleségét keresik a Nyugat periódusaiban, Babitsnál, Balázs Bélánál, Kassáknál, a harmadik nemzedéknél, Weöres Sándornál, az Újhold költészetében és nyomait az újabb lírában is. Két tudományos pálya ugyancsak ebből a szempontból kerül kritikai vizsgálatra: Horváth Jánosé és Lukács Györgyé.