A fordító előszava

A "Les études contemporaines" sorozatában Párisban megjelent s a jelen korra vonatkozó kritikai és oknyomozó művek közt, úgy tárgyánál, valamint irányánál fogva egyik legbecsesebb kiadvány, a nagyhírű irodalomtörténész, aesthetikus, moralista és szociológus Faguet Emil "Le culte de l'incompétence" cím alatt közzétett kritikai, szociálpolitikai és erkölcs-bölcsészeti könyve, melyet " A kontárság kultusza" cím alatt a tisztelt olvasóközönség számára az 1912. évben megjelent 17-ik kiadás után magyarra fordítottam és magyarázó jegyzetekkel elláttam.

Faguet becses művének lefordítása és közzététele által kettős cél lebegett szemem előtt; először az, hogy megismertessem a tisztelt olvasóközönséggel azon uralkodó eszméket, amelyek mai napság a nagy francia köztársaság politikai, társadalmi és tudós köreit mozgatják, áthatják és foglalkoztatják, másodszor, hogy a becses könyvben foglalt fejtegetések, következtetések és leszűrt igazságok ne csak Franciaország, de hazánk számára is - egyrészről követendő például, másrészről pedig elrettentő tanulságul szolgáljanak. A tudós szerző a modern demokrácia túlkapásait, gyöngéit és fogyatkozásait és a demagógia veszélyeit és államromboló ténykedéseit ostorozza, azzal az itt-ott maró, de mindig finom gúnnyal, tanulságos példákkal és meggyőző okoskodással, mely az ő külön sajátsága s amelynek megkapó voltát még inkább fokozza a szerző hamisítatlan francia szellemtől és szellemességtől duzzadó, ragyogó stílusa, pompás előadása.

Midőn az antique-világ klasszikus írói tanításai és előadásaival párhuzamba helyezi a modern politikai társadalombölcsészeti és egyéb jeles írók munkáiból vett találó idézeteit, mintegy szemünk elé tárja s majdnem kétségbevonhatatlanul bizonyítja be a modern demokrácia túlkapásai által okozott rombolásokat, az "értelmi és erkölcsi hivatottság" kiküszöbölése és a "kontárság" kultuszának minden téren való elterjedése és alkalmazása folytán.

Kétségtelen, hogy szerző itt-ott nagyon élénk színekkel fest és néha fokozott mértékben suhogtatja meg a humor és gúny ostorát, ámde mindezt egyedül azért alkalmazza és használja, hogy annál inkább szembeszökővé tegye állításainak, fejtegetéseinek és elveinek igazságát és annál inkább kimutassa úgy nemzete, valamint mindnyájunk előtt a helytelenül alkalmazott demokrácia túlzásait és a demagógia veszélyeit és káros következményeit. Faguet tehát nem a demokráciának, de a demokrácia, túlkapásainak és a demagógiának ellensége. Ezen állításunk megerősítésére szolgáljon szerzőnek műve XI. fejezetében foglalt azon kijelentése, mely szerint a demokratikus népelem "különös szükségét" hangsúlyozva, annak úgy a társadalmi, valamint az állami éleiben mindenirányú érvényesülését, követeli.

Akadnak néhányan, - de csak a felületesen ítélkezők között - akik Faguet irányát és javaslatait a reakció vádjával illetik s megtagadva, művétől minden belső értéket, annak egyedüli értékét külső megjelenésében, fényes stílusában és a mindvégig lebilincselő, megkapó előadás varázsában találják. Nagy tévedés! A mű beltartalmát képező összes tételek és az általa felölelt és fejtegetett mindazon kérdések, melyek a kormányformák alapelveire, a hivatásos törvényhozókra, a demokrácia törvényeire, a kormányzat, bíráskodás körében és egyebütt fennforgó kontárságra, a közerkölcsökre, a hivatásszerű szokásokra s a bajok ellen megkísérelt orvosszerekre vonatkoznak, úgy az állami, valamint a társadalmi élet körében oly nagy jelentőségűek és oly nagy értékkel bírók, hogy azoknak kritikai méltatása, bölcsészeti és politikai szempontiról való beható megvizsgálása s az ezekből eredő tanulságok megállapítása és levonása nemcsak mellőzhetetlenül szükséges, de amellett hasznos és háládatos feladatot képez s mindez a tudós szerzőnek - szerény ítéletem szerint - valóban elismerésre méltó módon sikerült.

A mű fordításánál arra törekedtem, hogy egyrészről lehetőleg megőrizzem és megközelítsem a szerző jellegzetes stílusát s amennyire lehet visszaadjam és megérthetővé tegyem szellemes szójátékait, megjegyzéseit, hasonlatait és mondásait, másrészről pedig, hogy érthető magyar nyelven tüntessem fel és jelezzem a mű szellemét és irányát s hűségesen tolmácsoljam a szerző gondolatait és fejtegetéseit. Mennyiben sikerült ez, annak megítélését a tisztelt olvasóközönség ítéletére bízom.

Budapest, 1913 október hó.
Dr. Szánthó Gyula.