CÍMLAP
Kovács Eszter
A magyarországi jezsuiták kapcsolatai a cseh rendtartománnyal a kezdetektől 1773-ig
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Előszó
1. Cseh-magyar katolikus egyháztörténeti összefüggések a 16-18. században
1.1. Történelmi előzmények
1.2. Cseh-magyar kapcsolatok a 16-18. században
1.3. Az egyházak szerepe a 16-18. században
1.4. A jezsuita rend kiemelkedő szerepe
1.5. A cseh-magyar jezsuita kapcsolatok kutatásának története
1.6. A források
2. Magyarországi és cseh jezsuiták közös tartományban (a kezdetektől 1623-ig)
2.1. Magyarországi jezsuiták a cseh rendházakban
2.1.1. Magyarországi jezsuiták a cseh rendházakban 1618 előtt
2.1.2. Magyarországi jezsuiták Csehországban 1621-1623
2.2. Nem jezsuita magyarországi diákok cseh jezsuita egyetemeken, akadémiákon
2.3. Cseh, morva és sziléziai jezsuiták Magyarországon 1623-ig
3. Az önálló cseh rendtartomány létrejötte és Rumer Gergely tartományfőnöksége
3.1. Rumer Gergely származása, tanulmányai és pályája 1618-ig
3.2. Rumer Gergely szerepe az 1618-as rendi felkelésben
3.3. A jezsuita rend visszatérése Csehországba és II. Ferdinánd fehérhegy utáni egyházpolitikája
3.4. A független cseh jezsuita rendtartomány létrejötte
3.5. Új rendházak
3.6. Missziók
3.7. A jezsuita felsőoktatás fellendülése Rumer Gergely idején
3.8. Utolsó évek
4. Magyar jezsuiták az önálló cseh rendtartományban (1623-1773)
4.1. Cseh egyetemek jelentőssége magyar szempontból a cseh rendtartomány önállósulása után
4.2. Pázmány Péter és az olomouci jezsuita akadémia
5. Cseh jezsuiták Magyarországon 1623-1773.
5.1. 1623-1650
5.2. 1650-1700
5.3. Cseh, morva és sziléziai jezsuiták Erdélyben 1623-1700
5.4. A független magyar-morva jezsuita tartomány létrehozásának terve
5.5. A cseh jezsuiták szerepvállalása a törökök kiűzése idején
5.6. Cseh, morva és sziléziai jezsuiták Magyarországon a 18. században
5.7. Cseh, morva és sziléziai jezsuiták Erdélyben 1700-1773
5.8. A nagyszombati egyetem jelentőssége cseh szempontból
6. Az interakció kulturális hatásai
6.1. Cseh-magyar összefüggések a hagiográfikus irodalomban
6.2. Szent Cirill és Szent Metód kultusza és a morva mítosz
6.2.1. Szent Cirill és Szent Metód kultusz történeti előzményei Csehországban
6.2.2. Szent Cirill és Szent Metód a nemzetközi történeti irodalomban
6.2.3. Szent Cirill és Szent Metód kultusza Magyarországon
6.2.4. A Cantus Catholici
6.2.5. Szent Cirill és Szent Metód a hazai hagiográfiákban
6.2.6. Cirill és Metód a jezsuita történetírás tükrében
6.2.7. Szent Cirill és Szent Metód hagyomány továbbélése a jezsuita rend feloszlatása után
6.3. Nepomuki Szent János kultusza Csehországban és Magyarországon
Zárszó
Felhasznált irodalom
Függelék
Bevezetés
A cseh-magyar kapcsolattörténeti kutatások egyik legkevésbé ismert szakasza
a 16-18. századi katolikus egyháztörténeti kapcsolatok története. Ezen
belül különösen érdekes a jezsuita kapcsolatok kutatása, mivel a rend ebben
az időben az egyik legelterjedtebb és legtevékenyebb szerzetesrend volt,
számos nagy tudóst, irodalmárt találunk tagjai közt, és jelentős szerepe
volt a népek közti kulturális kapcsolatok ápolásában. A magyarországi
jezsuiták szoros kapcsolatokat ápoltak cseh rendtársaikkal, a cseh
provincia 1623-as önállósulása után is. A cseh hatás erősen érezhető a
17-18. századi magyarországi jezsuita irodalomban, zenében és lelkiségi
irodalomban. Legjobb példa erre Szent Cirill és Szent Metód kultusza,
ami ekkor jelent meg először a Kárpát-medencében a cseh jezsuiták
tevékenységének eredményeként, és élénk visszhangra talált a szláv és
magyar lakosság körében egyaránt. Ezek mind meghatározták a korabeli
Magyarország kulturális arculatát, ezért a 16-18. századi Magyarország
kultúrtörténetének teljes megismeréséhez elengedhetetlenül fontos a
morva-magyar jezsuita interakció feltárása.
Disszertációmban mindenekelőtt átfogó képet szeretnék adni a cseh-magyar
jezsuita együttműködésről. A korszakot jezsuita kapcsolattörténet
szempontjából két nagy szakaszra lehet osztani. Az első szakasz a jezsuita
rend Prágában való letelepedésétől 1623-ig tart. Ekkor a magyarországi és a
cseh jezsuiták közös tartományban éltek, egy tartományfőnök vezetése alatt,
ami nagy mobilitást tett lehetővé a két terület között. A második szakasz
1623-1773-ig tartott. 1623-ban a cseh tartományokból (Csehország,
Morvaország és Szilézia) létrejött az önálló cseh jezsuita rendtartomány,
ami hatással volt a magyarországi kapcsolatok alakulására is. A
rendtartomány első provinciálisa egy magyarországi jezsuita, Rumer Gergely
lett, aki a korszak egyik legkiemelkedőbb személyisége, mégis a cseh és a
magyar szakirodalomban egyaránt alig ismert. Mindkét szakaszban érdemes
megvizsgálni a cseh tartományokban élő magyarországi, és a Magyarországon
élő cseh, morva vagy sziléziai rendtagok számának alakulását, illetve azt,
hogy a jezsuita felsőoktatási intézmények mennyiben segítették elő az
interakciót. Bizonyos történelmi helyzetekben, mint például Morvaország
svéd megszállása idején, vagy a törökök elleni háborúk alatt különösen
nagy szükség volt az összefogásra. A svéd támadás idején a nagyszombati
jezsuiták befogadták az olomouci egyetem végzős hallgatóit, a török háborúk
idején a nagyszombati egyetemről mentek át az olomouci és a prágai
egyetemre hallgatók. A cseh tartományok jezsuita rendházai jelentős
adományokkal és személyes szolgálatukkal is segítették a törökök elleni
harcokat. A jezsuita interakció hatással volt a művelődéstörténetre is.
Magyarországon megjelent több, eddig ismeretlen cseh szentek kultusza,
mint például Nepomuki Szent János, Szent Cirill és Szent Metód és a Morva
birodalom szentjei. A komolyabb történettudományi és hagiográfiai munkákban
a cseh és magyar tudósok közös munkájának eredményeit találjuk.
Disszertációmban a cseh-magyar kapcsolatok történetének ezt a kevésbé
ismert szakaszát szeretném bemutatni.