Bevezetés

Az olasz-magyar kapcsolatok története hosszú évszázadokra nyúlik vissza. A két ország viszonylag közeli elhelyezkedése, az itt élő népek karaktere sok hasonlóságot, de nagyon sok eltérést is mutat.

Az évszázadok bilaterális politikai és gazdasági mechanizmusait ezek az ellentmondások mozgatták. A ráció és értelem hatalma sokszor kiegyensúlyozatlanul befolyásolja közös kapcsolataink alakulását. A történelem folyamán mégis céljaink megvalósítása érdekében erős szövetségek köttettek országaink között. A gyökerek a Római Birodalom koráig nyúlnak vissza, amikor a mai Magyarország egy része Pannónia néven a birodalom egy fontos területét képezte. Szent István királyunk uralkodása alatt olasz kézművesek érkeznek a királyi udvarba. Falvakat alapítanak, amelyek neve ma is őrzi az olasz telepesek emlékeit. Dinasztikus relációk révén Velencével kerültünk szorosabb kapcsolatba az ezredfordulón.

Az Árpád-ház uralkodói a későbbi évtizedekben is gyakran kötöttek házasságot az Itáliai-félszigetről származó nemes hölgyekkel. A tatár betolakodók kiűzése után német és itáliai telepesek érkeznek Tokaj vidékére, a szőlő és a borkultúra meghonosítására. III. András uralkodása alatt velencei mesteremberek érkeznek a mai Velencei-tó környékére. A Nápolyból származó Anjou-ház uralkodói (Károly Róbert, Nagy Lajos király) a középkori magyar gazdaság reformjainak megvalósításával (az uralkodói jövedelemforrások bővítése, útépítések, városi életforma kialakítása) új periódust nyitottak a magyar történelemben. Az Anjou-házból származó Nagy Lajos király idejében, 1367-ben alapítják a pécsi egyetemet, amelynek első professzora egy bolognai tudós lesz. Luxemburgi Zsigmond korában a firenzei Filippo Scolari pénzügyekkel és külügyekkel foglalkozik a királyi udvarban. Ez az időszak kulturális és művészeti fejlődést is jelent egyben, Masolino da Pancale és Manetto Ammanatini munkásságát. A korabeli itáliai források szerint Magyarország ekkor a virágzó vállalkozások és a gyors szépülés, gazdagodás országa volt. A Budai Vár, amelyet itáliai és flamand mesterek építenek, egy itáliai modell alapján készül.

Az 1400-as években magyar hadvezérek Itáliában tanulják a kardforgatás művészetét - a törökverő Hunyadi János két évet tölt Milánóban, hogy az itáliai kardforgatás művészetét megtanulja Hunyadi Jánosnak így kiváló katonai és egyházi kapcsolatai lettek itáliai személyekkel, mint például Giuliano Cesarini bíborossal és Kapisztráni Szent Jánossal. Mátyás király Aragóniai Beatrixxel kötött házassága a reneszánsz művészet magyarországi meghonosodását is jelentette Magyarországon, olyan kiváló reneszánsz mesterek érkeztek hazánkba, mint Aristotele Fioravanti, Chimenti Camicia és Antonio Bonfini. A humanistákat Galeotto Marzio is képviselte Magyarországon, amíg magyar humanisták látogattak Itália földjére, mint például Janus Pannonius. Az 1526-os mohácsi vészt követően, az ország 3 részre szakadásával a kétoldalú kapcsolatok elsősorban kulturális formában folytatódtak. Az itáliai kollégiumok nyújtanak lehetőséget magyar politikai és egyházi vezetők részére (ld. Báthory István erdélyi fejedelem ) a középkori kultúra megismerésére. A törökök elleni küzdelemben pedig sokszor itáliai hadvezérek jeleskedtek, segítendő a török uralom felszámolását.

A török kiűzése után Buda városának, illetve Bécs újjáépítésének megvalósítása is itáliai mesterek (pl. Venerio Ceresola) feladata lett. A magyarországi citadellák újjáépítése és megerősítése is olasz mestereknek volt köszönhető. A napóleoni háborúk alatt magyar katonák harcolnak Itáliában, mint például gróf Széchenyi István. Tasso és Alfieri irodalmi munkássága erőteljesen hat a magyar nemzettudat megerősödésére. Az Esterházy család gyakori megrendelője Canova munkáinak. Az 1800-as években különösen összefonódnak a két nemzet kapcsolatai, az 1860-as években, az olasz egység megteremtésében magyar legionáriusok is részt vesznek (Tüköry Lajos, Türr István) abban a reményben, hogy Magyarország követi majd Itália sorsát. Az irodalmi kétoldalú kapcsolatokban Liszt Ferenc, Jókai Mór és Madách Imre neve tűnik fel.

A politikai kapcsolatokat kulturális együttműködések is követik. A magyar egyetemeken olasz tanszékek kezdik meg működésüket az 1880-as években. Szintén ebben az évtizedben születik meg a Magyarország, Németország és Olaszország közötti hármas szövetség (1882). Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása alatt Magyarország Ausztriával közösen tartott fent követséget Rómában. Az első világháborúban a két ország ellentétes oldalon fog harcolni, ám az első világháború után a magyar és az olasz politikai vezetés (Benito Mussolinivel az élen) közös politikát folytat. A magyar politikai vezetők utazásai során mindig fontos állomást jelentett az olasz főváros.

A Monarchia felbomlását követően az immár független Magyarország és az Olasz Királyság közötti diplomáciai kapcsolatok az 1927. április 5-én Rómában aláírt barátsági szerződés révén további megerősítést nyertek. A fokozatosan kiépülő német-magyar kapcsolatok ellenére Olaszország maradt az első számú külpolitikai szövetségesünk az 1930-as évek utolsó harmadáig. Mussolini kezdeményezésére 1934 márciusában Ausztria bevonásával olyan háromoldalú egyezmények kerültek aláírásra (római jegyzőkönyvek), amelyek a kereskedelmi kapcsolatok megerősítésén túlmenően szoros politikai együttműködést helyeztek kilátásba. Diplomáciai kapcsolataink a háború kirobbanását követően fennmaradtak, amikor azonban 1944 júniusában a szövetséges csapatok megszállták Rómát, a magyar kormány kérésére a római svéd követség vette át Magyarország képviseletét Olaszországban, miközben a nálunk élő olaszok képviseletéről szintén a svédek gondoskodtak.

A második világháború után a két ország eltérő politikai-gazdasági rendszer részét képezte.