Előző fejezet

Tartalomjegyzék

Következő fejezet


33. Az esküvő

– – Hangfelvétel meghallgatása – –

Hát ott összeismerkedtünk egy tábori lelkész főhadnaggyal, Szabó Bálinttal. Kézdivásárhelyi római katolikus gimnáziumi vallástanár volt. Akinek elmondtam én a bajomat, az esküvőnkkel kapcsolatban. Azt mondja, hogy ide figyeljen. Beszélek én a lenti astätti templom plébánosával, és megkérem, hogy kölcsönözze a templomot az esküvő idejére, és összeesketem én magukat. Így is volt. Úgyhogy a feleségemnek a tanúja, a násznagya volt a bátyja, az enyém pedig Papp István sepsiszentgyörgyi nyugalmazott igazgató tanító. Hát így sikerült nekünk nagy keservesen összeházasodni.

Na most, megvolt nekem még a katonapuskám is. Persze pisztolyom is megvolt, és ahogy csámborogtam az erdőben, hát láttam egy őzet. Fogtam magam, lelőttem. Szóltam a sógornak, levittük, majd ő még az erdőben megnyúzta, rettentő értette az ilyesmit, és hát mi nem győztük [volna megenni] nem tudom én mekkora, de nagyon szép őz volt, főzték, sütötték az erdőben ott a tábori tűzhelynél, ahogy tudták, akkor adtunk ennek, adtak annak, mert ott nyár volt.

Az esküvőnk 1945. szeptember 15-én volt. A plébános még német nyelvű esküvői igazolást is adott. Ez egy szabvány nyomtatvány volt. Aki esküdtetett, ez a tábori lelkész főhadnagy adott még, hát ez mind a kettő megvan még most is, egy gépelt igazolást az esküvőről. Persze minden iratunk megvolt nekünk az akkori magyar törvények szerint a szükséges esküvőhöz való, hivatkozik is ez a pap-tanár erre. Közben felszólít bennünket ebben az írásban, hogy tekintettel arra, hogy az osztrák törvények szerint a házasságkötéshez elég a vallási esküvő, ott világi törvények nem kötelezik, Magyarországon igen, így felszólított bennünket, hogy ha hazakerülünk, akkor itt is esküdjünk meg. Hát ez meg is történt ugyancsak 1945. december 2-án. Erről is megvan nekünk a házassági anyakönyvi kivonatunk.

Házassági anyakönyvi kivonat

Ott először is eladtuk a lovat. Meg is vette rögtön – nem is tudom, hogy hány márkáért – egy helybeli lakos, nagyon jó vágású kis ló volt a kocsival együtt. Mert akkor már volt nekem járművem, a Mercedes. Volt ott egy tüzér hadnagy, akivel csámborogtunk mi, elmentünk ide-oda, hát nem mentünk, de mert huszonnyolc kilométerre voltunk Salzburgtól. Most mellettünk is, már nem mellettünk volt közvetlen, de látszott egy hegy, az úgynevezett [Madzéi-hegy]. Ahol utólag értesültünk róla, megtudtuk, hogy Szálasi kormánya ott tartotta a hegyen az utolsó minisztertanácsát.

Hát mi mondom a tüzér hadnaggyal úgy Salzburg környékét összejártuk. Megjelentek ilyen egylapos újságok, amikben kerestek családokat, kereste a férj a családját, kereste a feleség a férjét. Felső-Ausztriában voltunk, ott is kerestek, és ezek a lapok mentek át a határon. Úgyhogy akik Tirolban jelentek meg, átkerültek Felső-Ausztriába is, sőt mi is találtunk ilyeneket. Majd valahogy a tüzér hadnagy összekerült egy olyan férfivel, aki hírt kapott a családjáról, lent, azt hiszem Salzburgtól délre. Igen ám, csak ott meg megint elég veszélyes volt a határon átmenni, mert a határátlépésen az amerikaiak akit rajtafogtak, azt ebbe az előbb említett SS-táborba vitték.

Megbeszéltük, mert a tüzér hadnagy perfekt beszélt angolul, azt mondja, hogy Te figyelj! Próbáljuk meg, vigyük át azt a férfit! No az elintézte, hogy Salzburgtól egy olyan öt-tíz kilométerre, ha letérünk az autópályáról, akkor elfordulunk balra, ott egy nem tudom hány kilométerre van a határ. Hát mi kipuhatoltuk ott, – jobbra volt valami város, és térképről mi megbeszéltünk egy haditervet – és ott is megtudakoltuk, hogy a határőrizet hol van. Hát vannak német járőrök, járőröznek, olyan ritkán, még azt is, hogy éjszakánként egyszer szoktak menni. No a lényeg az, hogy ezt a férfit átvittük a határon, ahol már várta a felesége. Az is meg volt [beszélve], hogy ha ennél a kilométerkőnél balra lemegyünk az autópályáról, akkor bemegyünk az erdőbe, az már a határon túl van, és ott van egy egyedül álló, nagy fa, ahol találkoznak. Így is volt, sikerült is. Hát kaptunk érte, én nem tudom mennyi cigarettát, mert a cigaretta akkor nagyobb valuta volt, mint a dollár.

Úgyhogy próbáltuk ezt az üzletet még tovább fejleszteni. Ment is, úgyhogy sikerrel dolgoztunk. Volt akitől kaptunk tíz kiló búzalisztet, volt akitől márkát, volt akitől mondom cigarettát, sőt cigarettát is nagyon szépen összeszedtünk. Úgyhogy én tudtam venni a feleségemnek kétszáz darab cigarettáért egy arany karórát. Ötven cigarettáért egy gyári új barna félcipőt. Volt, akitől kaptunk krumplit, úgyhogy lassan már majd egy raktárat kellett volna bérelni, mert az ágy alatt nem fért már el több.

Amikor Braunauba mentünk be, hát vételezni is, vásárolni is élelmiszert ezzel a tüzér hadnaggyal mentünk be, meg hát természetesen a feleségem is bevittem, és nagyon sokszor megnéztük a Hitler szülőházát, ahol volt. Ez így folyt egy jó pár hónapon keresztül, amikor meghallottuk, hogy lehet jelentkezni egy ilyen vonatszerelvényre, amit az amerikaiak indítanak magyarokkal hazafelé. Hát gondolkoztunk is rajta, én jelentkeztem is a második szerelvényre. De még erre se fértünk fel.

Majd a harmadikra már nem kellett jelentkezni, de arra sem fértünk fel. No, a következőt pedig nem is indították, mert azt mondták az amerikaiak, hogy nem lehet, mert ugye Bécsnél, vagy Bécs körül volt a szovjet zóna határ, és az oroszok úgy ahogy a szerelvény volt, egyből csak átvitték Magyarországon, és kivitték Oroszországba. Így megszüntették a hazaszállítást, de folytak a tárgyalások. Majd bizonyos idő után újra elfogadtak jelentkezéseket, mert akkor már úgy jöttek be a szerelvények, hogy minden vagonban egy amerikai őr volt, és egészen Székesfehérvárig kísérték be a szerelvényt.

Közben még azt elfelejtettem mondani, hogy az őz vadászatba is annyira belejöttünk, én csak az első őzet lőttem le, a többit mind a sógorom lőtte le. A pékhez hordta le az én családom [a húst], [a pék] adott tepsiket, és amikor már nem tudom hány sütnivalót vittek le, már úgy fogadta őket, hogy mein Gott! [Mindenfélét javasolt az is], hogy így készítsék, úgy készítsék. Ment ez! Tehát a sorunk nagyon jól ment.


Előző fejezet

Tartalomjegyzék

Következő fejezet


Az oldal tartalma oktatási és tudományos célra szabadon felhasználható a forrás és a megfelelő hivatkozás feltüntetése mellett. A tartalom üzleti célra történő felhasználásához a jogtulajdonosok engedélye szükséges.