Összefoglalás

Az értekezés a bibliográfiai leíráshoz kapcsolódó név és cím hozzáférési pontok elméletével és könyvtári gyakorlatával foglalkozik. Az információszervezés elméleti szegmenseiből kiindulva a katalógusfunkciók és a tulajdonnévvel megadott keresőelemek összefüggéseit tárgyalja. A név/cím keresőelemek funkcionális szerepkörét előtérbe helyezve elemzi az autorizálás, az autorizálási állományok és a normalizált formák elméleti és pragmatikus kérdéseit. A magyar terminológia elavultsága és hiánya miatt, a régebbi és új törekvéseket is figyelembe vevő megállapítások szintézisével új terminológiát dolgoz ki. A katalógus hagyományosan meghatározott alapfunkcióinak köre (visszakereshetőség és az összetartozó információk kollokációja) kiegészül a korreláció (görög etimonnal, a szündeszisz) funkciójával. A funkciók sikeres megvalósításának feltétele az autorizálási rendszer működtetése a megfelelő szabványosság biztosításával. A bibliográfiai információs rendszer egyik kulcsfontosságú eleme az entitás tulajdonneve, amelyet íráskép reprezentál. A tulajdonnév egyidejűleg közvetít szemantikai információt és komplex organizáló feladata is van. A hatékony információkeresés egyik fő problémája az adatbázisokban a keresőelemek homogenitásának hiányosságaiból ered. A névadatok inkonzisztenciája különösen a régebbi (ókori, középkori) korszakok névanyagát érinti. A disszertáció ezért összpontosít a legvariábilisabb réteget képező történeti névanyagra, a klasszikus görög szerzőkre, műveikre és e nevek autorizált alakjára. Rámutat azokra a körülményekre is, amelyek az önálló vagy integrált virtuális adattárakban inkonzisztenciához és aszündeton adatelemekhez vezetnek.

A korábbi, globális egységesség elvét a XX. század végén fokozatosan felváltotta a kulturális sokszínűséget az egységesített névformák esetében is megőrizni kívánó szemlélet, olyan információtechnikai eljárások kidolgozását szorgalmazva, amelyek az integrált adatkezelést a felhasználói kompetenciák figyelembevételével is kezelni tudják. A magyarországi autorizálási gyakorlatról készített felmérés eredményeiből kiderül, hogy a hazai autorizálási szakmai kultúrában csak részlegesen vannak meg azok az előfeltételek, amelyek az újabb, elméleti síkon megfogalmazott követelményekkel (mű-elmélet, autorizálási fájl funkciói, entitás-kapcsolat modell, információkereső rendszerek, felhasználói elvárások) megfeleltethetők lennének.