Bevezető

A Repertórium a Móra Ferenc Múzeum Évkönyve című kiadványsorozat 1956-1992 között megjelent köteteit tartalmazza. E kötetek - az országos gyakorlattal egyezően - egyaránt tartalmazzák a régészet-, a néprajz-, a történet-, az irodalomtörténet-, a művészettörténet- és a természettudomány témakörét. Később "közel 40 esztendő múltán beláttuk, hogy a korszerűsödő múzeum kinőtte tudományos közleményeinek eddigi kereteit. Terjedelemben, tartalomban, technikában és eladhatóságban is ... Úgy döntöttünk tehát, hogy évkönyvünket öt szekcióra bontjuk" - olvasható az 1995-ben megjelent új szerkezetű múzeumi kiadvány, a Studia Archaeologica 1. kötete előszavában. Így hát e sorozat a jelzett időpontig egy egységes szerkezet utolsó darabját jelenti, ezt követően már a főbb tudományágak önálló kötetei jelennek meg.

A korábbi szerkezetben a kötetek általában egy-egy önálló, egy szerző által írt monografikus munkát jelentettek. Ezek közül nem jelentek meg: 1986/2., 1987/2., 1988/2., 1989/2-es kötetek.

A repertórium összeállításával a keresést, a jobb eligazodást, a kutatást kívántuk megkönnyíteni. Szerkezete a következő: 1. szakrendi rész, 2. tárgymutató, 3. szerzői névmutató.

Az első, analitikus szakrendi rész, a cikkeket, egy általunk kialakított szakrendbe hozza, amelyen belül az írásokat a szerzők abc-rendjében, az egyes szerzők munkáit pedig időrendben közli. Mivel a repertórium a tudományok igen széles körét csoportosítja - a régészettől az irodalomtörténetig s a természettudományokig -, a fölvett címanyag pedig viszonylag kicsi, rendszerünk szükségképpen csak nagyoló. Csak a főbb tudományterületeket választja szét, s nem törekszik bonyolult alrendszerek kialakítására. Ezt tehetjük is, hiszen az anyag részletes, tartalmi föltárása úgysem a szakrendi, hanem a legkülönfélébb igények kielégítésére alkalmas tárgymutató feladata. (Gondok azonban még így is akadtak: pl. egyes tanulmányok több szakba is tartozhatnának - így említhetjük Szovák Kornél munkáját (A fehérló monda kérdéséhez), mely a régészethez, a történettudományhoz és az irodalomtudományhoz is kerülhetne, vagy Veszprémi László tanulmányát (A magyar honfoglalás útiránya és középkori elbeszélő forrásaink) szintén a történettudomány, vagy irodalomtudomány körébe való).

A második, a tárgymutató a tárgyszavak fűzérét és azok variációit hozza. A tárgyszavak kialakításánál általában ragaszkodtunk a szerzők által megfogalmazott címekhez, amennyiben ez kiegészítésre szorult, azt úgy tettük, hogy a 'mi, hol, mikor' kérdésekre adjanak választ. (Sajnálatos, hogy a régészetnek, muzeológiának, nincs általánosan elfogadott terminológiája, a szerzők is többféleképpen használják a szakkifejezéseket). A tárgyszavak egyes tagjai külön-külön besorolást nyertek: pl. lovas sír, Szombathely, avarkor; mindegyik tárgyszónál megtalálható. A tárgyszavak a szakrendi részben leírt írások tételszámaira utalnak.

A harmadik, a szerzői névmutató, a szerzők (társszerzők) önálló tanulmányaira utal.

Az évkönyvsorozatban megjelent hét önálló munka: P. Brestyánszky Ilona, Szelesi Zoltán, Bálint Sándor, Bél Mátyás és Juhász Antal munkái. (A Bálint Sándor-monográfia 3. kötete is tartalmaz 2 önálló munkát: Paksa Katalin és Felföldi László tanulmányait, ezeket önálló egységként kezeltük (külön tételszámmal), megjegyezve, hogy azok a Bálint Sándor-mű részeiként jelentek meg, így a hivatkozási számnál is arra utalnak: 252).

Itt kell szólni Bálint Sándor: A szögedi nemzet című 3 kötetes munkája nagyszerű és részletes repertóriumáról, melyet Gyuris György készített el és a sorozat supplementjeként jelent meg 1983-ban. (Ez feleslegessé tette e mű itteni részletes feltárását, a visszakereséseknél (a néprajzi anyagnál) kérjük e Repertóriumot igénybe venni. Munkámban csak nagyoltan készítettem utalásokat Bálint Sándor e 3 kötetéről).

Remélem jelen összeállítást haszonnal forgatják nemcsak a tudományos kutatók, az egyetemi hallgatók, de az egyéb - a muzeológia gazdag tárgykörét felölelő dolgozatok iránt - érdeklődők is. - Munkám elkészítésében segítségemre volt Trogmayer Ottó megyei múzeum-igazgató és Lengyel András tudományos kutató. Fáradozásukért, hasznos tanácsaikért ezúton is hálás köszönetet mondok.

Szeged, 2003.
Saliga Irén