Előszó (részlet)

A sárga faj jelenleg Ázsia törzsökének egy harmadát és e kontinensnek egész belsejét birja még.

Meddig fog e birtokban maradni, meddig fogja két ezer évnél régibb intézményeit fentarthatni?

Az utolsó két év eseményei azonban Khina jövendő történetére forduló pontot jelentenek; kétségtelen, hogy Khinára nézve most először köszöntött be oly világtörténeti válság, mely rákényszeríti a khinai nemzetet, hogy kilépjen elzárkózottságából, hogy megbecsülje a nyugoti hatalmak erejét és tisztelni tanulja a nyugoti nemzetek szellemi felsőbségét a maga ősrégi kultúrájával szemben.

Történetének ismerete nélkül akármelyik nemzet jellemét és jelenkori eseményeit igazságosan megítélni és megérteni nem lehet.

Mikor 16 év előtt "Khina természeti viszonyainak és országainak leírását" készítem, a khinai faj történetét is gondosan tanulmányozám és már akkor papírra vetettem a nyugot-európai irodalom alapján Khina történetének e rövid vázlatát.

E munkámnak közrebocsájtását most időszerűnek tartom. A magyarságnak nincsen ugyan sem politikai és sajnos gazdasági érdeke sem a messze kelet jelenkori eseményeiben, de épen ezért elfogulatlanul kisérheti figyelemmel, mindazt, a mi odakinn történik. Általános világ-történeti szempontból azonban nagy jelentőségű a jelenlegi khinai kérdés, melynek lényege az, hogy egy négyszáz milliónyi, egységes nyelvű nemzet, mely évezredek óta ókori czivilizáczióban, más országok terményeire rá nem szorulva élt, most a keresztény czivilizácziónak ezer év óta vele egyenlő számra növekedett nagy nemzeteivel összetűzött. A nyugoti kultúra az elavult khinai intézmények felett áll; mindazonáltal nem szabad kicsinyleni vagy megvetni a khinai nemzetet, mely nyelvét, irodalmát vallási kultuszszal tiszteli, történetét becsüli és szülőföldét annyira szereti, hogy legnagyobb törekvése holta után az otthon földjén nyugodni.

E könyvecske nem akar egyéb lenni elfogulatlan kritikával kisért népszerű történeti vázlatnál, mely arra van hivatva, hogy a magyar olvasó közönséget a khinai események jobb megértésére vezesse.

[...]

Budapest, 1901. márczius havában.
Lóczy Lajos.