Előszó

A falusi gazdanépet szerető, bölcs, türelmes s nem a háláért dolgozó jó emberek régi mesterségének új tudományáról szól ez a könyv.

A legendás "jó pap, aki holtig tanúl", a falú reményeit a betűvetés mezején kalauzoló öreg "mester" vagy "rektor", a felnőttek ügyes-bajos dolgait rendező aranykedélyü "falú pennájának" együttes és külön-külön való "népjóléti" működésének régi története van. Ennek a régi, csendes falusi népboldogító munkálkodásnak helyenként részesei voltak "az uraság", a tiszttartó, a doktor stb, akik a fel-feltünedező szükséghez képest - tehát nem rendszeresen - tettel, példával, tanáccsal s ha kellett, paranccsal segítették az őket körülvevő népet még a történelem ködébe vesző időkben; ingyen, becsületből, jó szívvel, amikor a kormányhatalom, a város, a megyei hatalmak még nem értek reá a törvények rendelkezésein túl rendszeresen gyámolítani az ország társadalmának legalsóbb, de legszélesebb, legállandóbb s fejlődésképes rétegeit. Néhai való jó Vas Gereben színes magyar tollal írja le az akkori idők imént felsorolt "faluapostolainak" felemelő munkáját: miként igyekeztek a jobbágyságból felszabadult népmilliók falusi közéleti ugarán "új magvak" befogadására alkalmas barázdákat húzni, mily erővel igyekeztek a falusi embertömegek "közérdektelenségének" bozótján egyenes irányú ösvényeket taposni, nem törődve a tudatlanság, a hatalmi féltékenység,, a gyermek-lelkületű nép gyanakodásával: a bozóterdő szúró töviseivel, szembecsapó gallyaival, botlást okozó, kiálló gyökérbütykeivel, de törhetetlen kitartással taposta mind szélesebbre és hosszabbra a faluapostolok kicsiny csapatja azokat az ösvényeket, melyeknek elágazó, nem egységes, itt-ott hirtelen megszakadó (ösvény) vonalaiból a ma történettudása megrajzolhatja legalább az alapvonalait a falusi (gazdasági) társadalomtudománynak!

Igaz kötelességnek ismertem, a ma tudománynak elismert tevékenység régi apostolainak emlékét megörökíteni.

Az "Idők közeledtével", a betűismeret terjedésével nőtt ez a mesterség, egyik vidéken csak elszigetelten, máshol tömegesebben, itt fellobbanó szalmalánggal, amott törhetlen "akarommal" - de a népgusztus (ma ethikának mondják) ismerete nélkül - s talán az "apostolok" is sokasodtak. A magyar falusi gazdatársadalmi tudomány azonban akkor öltött életképes formát, igyekezett rendszerbe tagozódni, a mikor a mult század 80-as éveiben az agrársocialismus vörös réme lobbant fel itt-ott az országban, hál' Istennek nagyon kurta időre. Ennek fényénél újból feltüntek a már-már feledésbe ment régi ösvények és csapások s a törvényhozás, a társadalom, az egyesületek, a hatóságok s újkori apostolok is mind tömegesebben indultak meg ezeken az ösvényeken a falusi néptársadalom ugarai s parlagai felé, a mezőkön mind több és több ösvény taposódott, szélesedett - helyenként kereszteződtek is - s ma már a népezrek nyitott szemmel, bizalmas szívvel állanak az ösvényen feléje haladó "igaz emberek" elé s elértünk a minden irányú falusi gazdatársadalmi és népművelő munka rendszeres kezdetére.

Talán nem szerénytelenség, ha jelentem, hogy magam is idestova 20 éve gyalogolok a falusi nép szívéhez, eszéhez vezető ösvényeken, ezen idő alatt megkísérelhettem, végrehajthattam s eredményét vagy sikertelenségét tapasztalhattam mindazon eszközök, módszerek, eljárásoknak hatását, amelyekkel a falu népének, gazdatársadalmának szívét, lelkét és erszényét is megtermékenyíteni akartuk és akarjuk erkölccsel, szívbeli és anyagi boldogsággal, mindig vele és általa!

Amiket ezen működésemben tapasztaltam, továbbá olvasás és másoktól való hallás útján tanultam, jelen munkámban óhajtom a szíves olvasó elé tárni, mintegy rendszerbe foglalva a falusi gazdasági társadalomtudományt. Nem merem a modern szóval "sociologiának" elnevezni irásomat és nem akartam nagyobb igényű munkát írni túlságos rendszerezéssel, tudományos bizonyítási módszerrel s §§-ok tömeges felsorakoztatásával, elvont stylusban. Sok helyütt népies hangra törekedtem inkább egyszerű, könnyű tárgyalási modorban, mert az az óhajom, hogy ne csak a napjainkban alakult gazdakörök, szövetkezetek s falutársadalmi vezérek kezébe adhassak egy rendszeres gazdatársadalmi kalauzt, hanem az elemi iskola tudományán felnőtt, a katonasor világlátottságával felfegyverzett s így a falusi társadalmi s községi élet irányításából maholnap részt kérő gazdanemzedék is nyílt ésszel olvashassa könyvemből: mi a joga és kötelessége községe társadalmi és mezőgazdasági életében. Ha a bölcsebbek is jó szívvel olvassák ezt a könyvet. megtisztelésnek fogom venni a bíráló megjegyzéseket és helyesbítéseket is, mert a fejlődő Élet rendjén mindnyájunknak el kell fogadni a "jobbat és újabbat", ha megkönnyíti az utazást a régi, maradi, elhagyatott faluból a fejlődő, haladó magyar községbe!

Kolozsvár, 1911. április havában.
A szerző.