Bevezető

Napjaink Magyarországára az alacsony születésszám és a magas halandóság miatt a népesség természetes fogyása lett a jellemző. A halálozások valamivel több, mint kilenctizede betegség következménye, közülük a leggyakoribb - halált okozó - betegséget a keringési rendszer megbetegedései jelentik. Ez utóbbiak az összes halálozás mintegy feléért felelősek. Természetesen a meghaltak között találhatunk olyanokat is, akik önkezükkel vetettek véget az életüknek, arányuk szerencsére az utóbbi években csökkenő tendenciájú. A halandóság jellegzetesen korfüggő, azaz a meghaltak legnagyobb hányada természetszerűen mindenkor az idős korosztályhoz tartozik, ezen belül viszont vannak olyan halálokok, amelyek csak a fiatalokra jellemzőek, illetve - mint az öngyilkosság - a fiatalabbak között is nagyobb gyakorisággal fordulnak elő.

Országosan évente mintegy háromezren halnak meg öngyilkosság következtében. Az 1983. évi közel ötezres csúcshoz képest ez akár kedvezőnek is tekinthető, nemzetközi összehasonlításban azonban továbbra is magas azok aránya, akik önkezükkel vetnek véget életüknek. Az egyéb demográfiai folyamatokhoz viszonyítva persze hazai szinten sem egyértelmű a javulás. 1980-ban pl. annyi ember élete zárult le ezen a módon, mint ahányan Heves megyében az év során születtek, s nagyjából ugyanezt mondhatjuk el jelenleg is. Más összehasonlításban negyedszázaddal ezelőtt egy Nagymarosnyi népességet vesztettünk, de ma is csaknem egész Szob kiürülhetne az öngyilkosságok miatt.

A főbb demográfiai jellemzőket tekintve egyértelmű, hogy az áldozatok növekvő hányadát képviselik a középkorosztályok és az egyedülállók. Sok a nyugdíjas és az alacsony iskolai végzettségű, igaz növekszik az iskolázottabbak aránya. Mindez azt jelzi, hogy leggyakrabban azok a középkorú, de sok esetben már nyugdíjban lévők nem találnak elfogadható megoldást életük problémáira, akik ráadásul még egyedül is vannak. Az öngyilkosságok arányának változását, illetve az áldozatok összetételét áttekintve egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben bekövetkezett jelentős változások ellenére napjainkban is igen meghatározóak a területi különbségek, bár némi átrendeződés a rendszerváltás következtében érzékelhető (Közép-Magyarország relatíve kedvezőbb pozíciója).

Kiadványunkban elsősorban a jelenség területi vonatkozásaira kívánjuk a figyelmet fordítani, mert makacsul tartja magát a helyzet, amely szerint szűkebb térségünkben, a Dél- Alföldön az országos átlagnál lényegesen többen nyúlnak az önpusztítás valamely módszeréhez.