Napjainkban egyre több szakember kongatja a vészharangot a népesedési folyamatok régóta tartó kedvezőtlen alakulása miatt. A hosszú ideje csökkenő születésszám a népesség számszerű fogyatkozásán túl a korstruktúra romlásához, a népesség elöregedéséhez vezet, amely mind a gazdaság, mind az ellátó rendszerek szempontjából rövidesen beláthatatlan következményekkel fenyeget. A csökkenő születésszám minden bizonnyal összefügg a tudatos családtervezés térhódításával, amelyhez az utóbbi évtizedekben a hatékony fogamzásgátló szerek mind szélesebb skálája áll a nők illetve a családok rendelkezésére. Ennek ellenére bár egyre csökkenő, de európai mércével mérve még mindig jelentős számú terhességmegszakítást végeznek hazánkban.

A születésszabályozásnak két fő módozata különböztethető meg attól függően, hogy a fogamzás elkerülését, vagy a megfogant magzat megszületésének megakadályozását szolgálja. Előbbi esetben fogamzásgátlásról, utóbbiban művi vetélésről beszélhetünk. A művi vetélések gyakoriságát jelentősen befolyásolja a népesség egészségügyi kultúrája, a fogamzásgátló szerek, eszközök elterjedtsége, választéka, hozzáférhetősége (megfizethetősége), valamint az alkalmazott jogi szabályozás. Jelen tanulmány célja a művi vetélések dél-dunántúli alakulásának áttekintése országos összehasonlításban 1990-től napjainkig (a legutolsó rendelkezésre álló adat 2004. évi).