1. Stáció - Jézus, a gondolkodó, Pilátus pedig egy Savonarola-karakter, aki könyörtelenül elítél. Az arca egy középkori aszkéta szerzetesé, s a ruházata is majdnem csuha. Jézust az általa alapított egyház ítéli halálra. Ahogyan ez azóta is történik.

2. Stáció - Jézus, a filozófus, aki érti és igazolni tudja magában, hogy miért kell elszenvednie azt, ami az első állomással elkezdődött. A katona Pilátus, csak más ruhában. A hatalmat képviseli, amely - a szintjeitől függetlenül - egységes, tömör és nehéz, mint Jézus vállán a kereszt. A katona-Pilátus rárakja a terhet Jézusra, de lehet, hogy segít tartani a keresztet, hacsak egy kis ideig is. Ez nem derül ki az ábrázolásból.

3. Stáció - Jézus, a próféta, kinek belső világa a harmadik állomásra érve megkeményedett, értetlenség, gondolkodás az arcán, de a csukott szeme befele tekint.

4. Stáció - Jézus, az ember, aki nyitott szemmel, kis meglepetéssel, visszafogott örömmel fogadja a segítő kezet. A nőalak apácaként jelenik meg, ami természetes.

5. Stáció - Jézus, a szenvedő, aki pár percre megszabadult a keresztje súlyától, de már nincs ereje újra élni. Nem tud kiegyenesedni, mert nem érdemes, hisz hamarosan úgyis újra görnyednie kell. Az arcán elfojtott düh, bár ezt nehéz észre venni. Cyrenei Simon itt fiatal, mert a képen ő a születő egyház első jelképes képviselője. De lehetne akárki, aki elkötelezte magát az evangélium mellett, ezért keresztet kell majd hordoznia egész életében. Most előgyakorlatot tart, próbálja erejét, kitartását, hűségét... Vagy lehet, hogy nem is a Cyrenei, hanem Pilátus segít Jézusnak a katona képében?...

6. Stáció - Jézus, a boldog, mert jól esik a gondoskodás, a testi felüdülés a jelen és hamaros kínok közepette. Jól esik a gyönyörű asszonyi arc látása, a finom kéz érintése, a szív és a test melege. Jézus szeme nyitva van, nézi Veronikát, mert látni akar még egyszer egy földi szépet a maga valójában. Ha Veronika nem lett volna, Jézus nem tudta volna végighordozni a keresztjét.

7. Stáció - Jézus, az alázatos, aki meghajol a test és a lélek terhei alatt. Eltaszítja, de támaszkodik is a keresztfára kezével. A súly lenyomja, de most az kell, mert így a szenvedés leföldelődik a testén keresztül a mélységekbe.

8. Stáció - Jézus, a főpap, aki katolikus hagyomány szerint áldást oszt, vigasztal. Szolgál, de már csukott szemmel, mert ez a jövő: az egyház működése, a szertartásrend elemei, ahol a kereszt csak kellék, hogy emlékeztessen az eredetre. A nőalakok itt polgárasszonyok, akik a hagyományok szerint fogadják az áldást.

9. Stáció - Jézus, a fáradt ember, aki már nem néz sem befelé, sem kifelé, csupán létezik a porban, s szeretne már túl lenni az egészen. Halálosan fáradt, akár most is mondhatná, hogy "Istenem, Istenem, miért hagytál el engemet?"

10. Stáció - Jézus, a kérdező, akinek arcán a hangtalan kiáltás: Miért?!!! Miért teszitek ezt velem? Mit ártottam én nektek? (Tudta Ő azt nagyon jól, de az Utat végig kellett járnia.) Miért nem hagytok már békén? A félig nyitott szem a port látja a lába előtt, a fül hallja a ruháinak suhogását, ahogy letépkedik róla, s a végén a kezével vállat von, megadva magát a szükségszerűségnek: ok, akkor vigyétek csak!

11. Stáció - Jézus, az alvó, aki még támaszkodik egy kicsit, hátha történik valami kedvező, majd szabályszerűen elhelyezkedik a kereszt alakú deszkaágyon, s az örök Pilátus odarögzíti, hogy amikor felállítják az ágyat, le ne essen róla.

12. Stáció - Jézus, a reményvesztett, a mindennapi ember, a melós, akit keresztre feszítenek a gondok, s estére kelve belefekszik a hálószoba ágy-sírjába, kialudni a szegek, a fulladás és a lándzsák döféseinek sokkjait, felkészülni a néhány óra múltán feltámadásra: a másnap reggelre, amikor minden kezdődik előröl. Körülötte a részvéttel teli családja, akik siratják, de segíteni nem tudnak rajta. Vele járják a mindennapi egyforma utat végig a Via Dolorosa-n.

13. Stáció - Jézus, az arc nélküli, aki gyakorlatilag nem létezik. Egy kísértetet tesznek a sírboltba, egy testetlen testet göngyölnek gyolcsba, egy eszmét siratnak, hit és remény nélkül. S az asszonyoknak már egymást sincs erejük szeretni.

14. Stáció - Jézus az Úton. A férfierő és -kötelesség helyére teszi a nehéz testet, amelyből eltávozott a lélek, bejárva végtelen világokat, hogy hamarosan visszatérve sok tapasztalattal legyen gazdagabb. Mert az új életéhez nemcsak erő, hanem tudás is szükséges.