Előszó

A Junkers-művek megkértek arra, hogy a Spitzbergákon tett és fényesen sikerült repüléseikről szóló könyvet néhány kísérő szóval lássam el. A kitüntető megbízást örömmel elvállaltam.

A földmérő műszereket az utóbbi években olyan találmányok tökéletesítették, amelyek a térképfelvétel módjára új és eredményes utakat jelöltek ki. A sztereofotogrammetrikus módszer, a kihasználást célzó mechanikai műszerekkel kapcsolatban tökéletesnek mondható. Még további lépést jelent a repülőgép, minthogy máris sikerült a térképet repülőgépről felvett sztereofotogrammok alapján megszerkeszteni. Bátran állíthatjuk, hogy a térképfelvétel ilyen módja elméletileg is, meg gyakorlatilag is, tökéletes megoldást nyert. A repülés technikája is magas fejlődést ért el és a repülés feltételei a földfelszín legnagyobb részén jól ismeretesek. Így csak a kultúrától legtávolabb fekvő és legnehezebben megközelíthető területek, a sarkvidékek maradnak hátra. A repülésnek ezen a területen való tanulmányozásához Hammer expedíciója a Junkers-művek repülőgépén, az elmúlt nyáron, a Spitzbergákon végzett fényes repüléseivel, rendkívül becses adatokat szolgáltatott. Főképpen ki kell emelnünk azt a körrepülést, amelyet a Green-öbölből kiindulva a Spitzbergák egész északi fele körül, a 80° északi szélességig hajtottak végre. Nyílt tengereken, nagykiterjedésű glecservidékeken és a Spitzbergák keleti és északi partján lévő uszadékjégtől borított területeken repültek át. Ez a repülés, meg a repülőgépről készített kitűnő fényképfelvételek világosan bizonyítják, hogy a jövőben a repülőgép a sarki kutatás nélkülözhetetlen segítőeszköze lesz és hogy alkalmazása a tudományos kutatásnak ezen a mezején forradalmat jelent.

Kristiania, egyetem 1924 április 11.
Adolf Hoel.